Éld az életed

Sziasztok! Biztos rühellitek a semmi értelmet nem tükröző angol címeket, de hát ez van. Szóval igazából a fene akart itt blogpostot írni, de hát Ginnie kérésére (ígérem, a női név helyett lassan keresek mást Neki:D) írok ide valamit. Meg egyszerűen hátha rávilágítok pár dologra.

Először is kezdjük azzal, hogy néhány embernek igen szívesen megmondanám, hogy lehet Ő akármilyen frankó arc, én nem fogok tovább egyedül fenntartani semmilyen kapcsolatot. Kész, vége, ennyi volt. Ha Ő nem akar érdeklődni rólam, akkor szevasz. nem hiszem,m hogy csak én vesztenék el esetenként elég sok mindent.

Másodszor írjak Ginnie-ről. Újfent csak jót tudok róla mondani. Kavargó életemben az egyetlen barát, aki sziklaszilárdan ott áll, ahol épp Neki kell. Sajnálom sokszor, ami Vele történik, de hát ezzel is egyre csak erősödünk mind a ketten. :)

Harmadszor pedig jelezném, hogy nagyon durván megváltozik az életem ezekben a napokban... Vannak vezérfonalak, de még korán sincs vége a folyamatnak. Emiatt jópár fura dolog jött elő, de hiszek benne, hogy van haszna, és látok magam előtt egy jövőt. Nekem kell felépítenem, de az eddigi legtartósabb alapokon áll...

Mára ennyit, aludjatok jól:)

Bye

Sziasztok! Ma egy nagyon-nagyon különleges ember lesz a téma. Ő csak közvetett kapcsolatban van velem, G-vel van igazán jóban. Egy nagyon fura lény, de ebben kellemesen fura dolog is akad szép számmal. Sajnos én inkább a negatív vonásokat emelem ki, pedig ezek tényleg csak kis szeletek.

Először a kisebb dolog: egyszerűen szegény képtelen elvonatkoztatni attól, hogy a felnőtté válás folyamata egy haladó valami, szóval idővel át kell értékelni a világnézetünket, igazítani a való élethez. Sajnos nagyon kevesek élnek állandó tündérmesében. Nem mi vagyunk azok...:S

A fontosabb dolog: Szegény sajnos kötekedő. Egyszerűen kimeríthetetlen bázisa van a szőrszálba és a fűszálba való belekötő technikákból. :S Ez van sajnos, erről le kell szokni, mert G igencsak szenved ezek miatt. :S Ezeknek meg ugye semmi értelműk nincs, csak megeszik a jó kapcsolatot. :S

Ezek után persze várnátok valami értelmeset is. Sajnos ma ennyi jött össze. Nincs most az a helyzet, ami nagy blog írásához kell. :S:)

Sziasztok! Néha úgy érzem, hogy repülnöm kell. Mindegy hova, csak el. Az a baj, hogy megoldhatatlan problémák (számomra megoldhatatlan)  gyűrűjében élek napok óta. Csak akkor van esélyem egy kis pihire ebből, ha nem gondolok rájuk, de ez ugye nem old meg semmit. Most mégis úgy érzem, hogy szeretnék elrepülni valahova (pl.: Spanyolország, Finnország stb.), hogy kicsit rendbehozzam magam. Jelenleg annyi minden kavarog bennem és körülöttem, hogy egyszerűen érzem, hogy fogy minden felhalmozott (kipihent) agyi energiakapacitásom. Az a baj, hogy az a két ember, aki ezen segíthetne, iszonyat messze van. Szeretnék elrepülni Hozzájuk, és egy picit elrejteni magamat a világ elől. Majd, ha lefekszem aludni! Akkor képzelet repülőn elmegyek mindkét helyre, összegyűjtöm őket, és elrepülök Velük oda, ahol csak mi lehetünk. Oda, ahova nem ér el senki és semmi...

Másrészt eszembe jutott egy saját kreálmányom, amit egy közösségi oldalon láthatnak az ismerőseim. Magyarra fordítva annyit tesz: "Tudod, hogy ki vagy, tudod, hogy hol és mikor vagy. Nem tudod, hogy miért vagy. Nem tudsz semmit."... ezen kezdtem el gondolkodni, hogy milyen sokan találgatták már, hogy miért is élünk. Ekkor jönnek sokszor a megoldási javaslatok egy konkrét dologra. Szerintem pedig:

Azért élünk, hogy éljünk... Benne foglalva mindazt, amit az életben teszünk... nem egy dolog a megfejtés, hanem pont az ellenkezője... Szerintem...

Ahogy Freddy Mercury (hatalmas respect Neki a művészetéért) énekelte halála előtt: "The show must go on..."

Uff, én beszéltem

Tiszteletem a régi/új olvasóknak! Ma is kérést teljesítek, megint filós blog lesz. Ma az emberi viselkedés egy súlyos problémáját emelném ki: a határok ismeretének hiányát. Az embereknél szinte naponta tapasztalom, hogy nem ismerik a saját határaikat, egyszerűen nincsenek tisztában a saját képességeik végességével. Nem azt mondom, fejlesszék, de azért nem végtelen. Ráadásul vannak olyan dolgok, amelyben eleve esélytelen "versenyezni". Pl., nem fogok osztani egy MA-st az egyetemről, mert Ő ugye pöppet többet tapasztalt, mint én. Vagy például nem akarok mindenáron olyan lenni mások szemében, amilyen nem vagyok. Egyszerűen nem értem, hogy ez miért jó. Az oké, ha valaki egy neki tetsző másik embernek (lánynak/fiúnak) tetszeni akar, de ezt sem szabad nagyon túlzásba vinni, mert tuti le fog bukni egyszer. Alkalmazkodni okés, de ez a maximum. Akinek van egyénisége (figyelem, erősen szűkült a társadalom), az hagyja meg egyedinek (jó, a szélsőségeket én speciel nem szeretem, de ez is relatív), maximum kijavítja azokat a tulajdonságait, amik a kiválasztott személy vagy a társadalom hibásnak tart. Vigyázat! Ez nem egyenlő a múltkor bemutatott elvakult csoporttal! Itt csak az egyéniségről van szó, a szociális érzékről nem! Azt továbbra is elutasítom, hogy emberek a kapcsolatrendszerüket centralizálják és koncentrálják. Az vulgárisan szólva gyökérség, szépen mondva súlyos hiba. Az már az ő dolguk, a véleményem visszább található a blogom hasábjain.

Összefoglalva: súlyos problémák vannak itt kéremszépen. Nem akarok a mindig panaszkodó magyar szerepében "tündökölni" (nnna, ez is érdekes... csak érteném, hogy a depi miért jobb a vidámságnál... de ha erre tudnám a választ, Hegel és Kant kézenfogva hajolna meg előttem...), de ilyen helyzetben levő társadalomnál ne várjunk mást, csak birka effektust, majmolást (és a többi állati jelzőt), és semmi értékelhető egyediséget. Nekik ez kell, nekem meg más; ezt is mondhatjuk. Sok társam (férfiak) azonban olyan mértékben ellentétes dolgokat kívánnak, amit nagyon nehezen érnek el + sokszor épp a saját maguk korlátai miatt nem érik el. Ezt főleg párkapcsolatoknál látom. Egyszerűen sokkal hasznosabb, ha van egyéniséged, hisz még azok is felfigyelnek Rád, akik amúgy észre sem vennének, illetve rájössz, hogy kik a túlértékeltek (belőlük is van sok ám).

Na, a lényeg: Find yourself, make yourself, manage yourself...

Minden jót

Hella mindenki!Ginnie kérésére írok blogot, bár nem nagyon van miről írni. :) Egész nap pakoltuk a garázst, de megint vezethettem szerencsére. Jövő héttől kisebb festés lesz, amit eltennék máskorra, de ehhez sosincs kedvem. :D Ez a büdös nagy igazság...

A címet megmagyarázandó a tegnapi napomra kell ugrani... ugyanis a mai éjjelt leszámítva két napig rosszul aludtam, és az elég hátrányosan érintett. :S Szerencsére sikerült már vmennyit visszapótolni belőle. :)

Sajnos nincs sok minden, amit a blogba írhatnék. Nemsoká kezdődik a gyakorlatom, kíváncsi vagyok rá. Jó lenne egy lottó 5-ös, mert nagyon szeretnék már utazni is.

Na, most megyek, igyekszem összeszedni a gondolataim, bár mostanság elég sokat írtam ide. :)

Jók legyetek...

Bye

Sziasztok! Nem akartam ma blogot írni, de muszáj valahogy megfogalmazni ezt. Arról van szó, hogy egyre inkább nem értem a világot. Nem a nagypolitikára vagy ilyesmire gondolok, hanem az emberekre. Tény, hogy nem könnyítem meg a dolgukat azzal, hogy szeretek szembe menni a birkatömegnek, dde akkor sem állapot ez. Sorban jönnek elő már egy-két éve olyan emberek, akik teljesen mások, mint aminek megismered. Na meg egyre-másra kapom az övön aluli megjegyzéseket, cselekedeteket... Nem vagyok szent és nem is akarok az lenni, de nem hiszem, hogy ezek közül mindent megérdemelnék. Elfogulatlanságot megközelítő szemlélet szerint sem. Az pedig, ha megtetszik valami, akkor meg lehet kérdezni, hogy mi tetszik benne. Ez főleg akkor lenne hasznos, ha nem egyértelmű, mert az én gondolataimat ugyan senki sem tudja kitalálni, még néha én sem. Meg ezek az apró kis szivatások, amik után mindig én maradok a negatív mérleggel. Na, ebből kezd elegem lenni. Aztán persze megy a csodálkozás, ha én is változom, ha én is alkalmazkodom, ha én sem bírom tovább... Pedig nem nagy csoda. Ez van, tessék enni a savanyút is, nem csak az édeset.

További szép estét/éjjelt

Háááj! Kiskalózok, ma kérésre filozofálás lészen.

Egyszer volt, hol nem volt... szóval nincs téma. Azaz van, de kissé megfoghatatlan. Száz szónak is egy a vége: a sztárokról lesz szó. Mivel azonban én szeretek a sodrás ellen menni, most megpróbálom kiemelni a jót a csinált sztárokból.

Mivel feltételezek egy kis mértékű ízlést, ezért hazai mitugrászokra/ribizlikre/haknigádzsókra nem pazarolok szavakat. Na, de vágjunk is bele!

A szuicid sztár: Lindsay Lohan:

Lohan kisasszony egy sikeres, Disney-szinten jó Két lotti adaptációból lehet elsősorban ismerős az átlag magyarnak. Persze több filmben is szerepelt, de az volt az első nagyobb dobása. A most 24. évébe lépő hölgyemény kivételes testi adottságokkal született (természetes vörös haj, szép arc és nyaktól lefele sem semmi). Mindezt azonban eléggé könyörtelen módszerekkel seperc alatt letűnt szépséggé tette. Jó, persze, terhelés, elvárás, állandó feszítettség, de ez akkor sem az egyetlen mód. Persze nem az én tisztem megállapítani, Neki mi jó vagy mi nem, de sokkal több van benne (még ha nem is lesz Oscar-díj szint közelében sem). Az imídzse szépen fenntartja a nevét, de egyre rosszabb előjellel. De emellett sok jót is alkotott, ajánlatom: Rumors, Speak, Over és Edge of seventeen című számai, Az Apád, anyád idejöjjön és a Nem férek a bőrödbe című filmjei

A visszatérések visszatérője: Britney Spears

Na, őt aztán nem kell bemutatni senkinek. Az évezred első éveinek világsztárja, minden kamaszlány és szexéhes srác álma. A "szűzies" sztárjelölt első éveiben került igazán a csúcsra, de az első évek pörgése után csúnya hanyatlásnak indult. Ebben szerintem felfutása és a "szakemberek" (managerek, ügynökök) tudatlansága a ludas (persze maga Britney is tett eleget érte, de erről mindenki tud). Egyszerűen nem voltak felkészülve a hírnév és a média átalakulására. Egyre nehezebb bejutni önerőből, kívülről visszakapaszkodni pedig szinte lehetetlen. Neki úgy néz ki, talán sikerül. Ajánlatom: Első nagyobb slágerei, de csak a rajongóknak

Az új hullám szörföse: Miley Ray Cyrus:

Na, itt kezdek egy picit bajba kerülni. Nem igazán követem minden egyes lépését, ami azt illeti, az ő berobbanásakor már hánytam a bulvártól. Azért megpróbálom összefoglalni: A Hanna Montana nevű sorozat üdvöskéje a létező összes fajta reklámanyagot ÉÉÉÉÉÉSSSS an INTERNETET (igen kérem, ez nagyon fontos) kihasználva forradalmasította a sztárságot. A csapból is folyó Miley Cyrus lassan azonban szexistennőnek képzelve magát próbálja meg építeni legszebb éveinek új korszakát. A 18. életéve körüli (lusta vagyok csekkolni a "szülcsinapcsiját") leányzó is jó úton halad a ribizli titulus felé, de még nem menthetetlen. Ajánlatom: Can't be tamed... klisészöveg, de ütős dallam és pár jó sor azért van benne

Utoljára: Extravagant of extravagants: Lady Gaga

Lady Gaga az extrém külsejével és stúdióban jó hangjával meghódította a világot, bár a reggeli műsorokban való kornyika ne megy még Neki (lást a saját VEVO csatornáját a Youtube-on). Bár ő is Miss miley-hoz hasonlóan az új hullámos celebek közé tartozik, érdemes kiemelni: az albumjain levő számai nem rosszak. Van pár kifejezetten buta száma, de nem oylan vészes.

A filós rész: Látható, hogy csak kiragadtam pár embert a tömegből, hisz kimaradt Christina Aguilera (az értelmesebb sztárok követe), Megan Fox (akivel még a lányok is lefeküdnének, bár egyre több hírt hallani, miszerint rondítja magát plasztikával), Lena Mayer-Landrut (Az eurovízió nyertese, egyben az aggódva figyelt ifjú csillagok itteni képviselője) ésatöbbi ésatöbbi. Bár egyre csak nyelem a B6 vitaminokat, meg kell állapítani, hogy nem minden és nem mindig rossz, amit a bulvár pofoz belénk. Csak ki kell válogatni, és kritikusan kell szemlélni. A bulvár nem mai keletű, a szocialista propagandája nélkül a mai neves, elismert művészek jó része nem lenne itt. Ez viszont nem baj, nagyon jók a szakmájukban. A figyelem szerepe elismerten nagyon káros is tud lenni, de van benne jó dolog is. Én például remegve várom, mikor lesz világhírű a The Black keys nevű blues-rock banda, mert pl. Dan Auerbach (gitár, ének) van akkora gitáros és művész, mint Miley (ő gitározik a Haiti-szémban is egy kicsit), de nagyon ott van a régi nagy öregek nyomában. Ezt viszont elsősorban magunknak kell megtennünk, ha már a fejesek nem hajlandóak erre. A zene szerepéről már értekeztem, de a média is iylen. Nem tudunk meglenni nélküle, de csak akkor maradhat az ember igazi személyiség, ha tud szelektálni. Nagyon sok a nemenkívüli, divatemó, trendilenyalt és még sorolhatnám borzadály birkalény, akik úgy úsznak az árral, mint sz*ros budideszka a Büdös-Körösben. Ő dolguk, de ha egy mód van rá, akkor biza jobb lenne választani valami értelmesebbet. A sztérocskák pedig lassan elkezdhetnének igazi, rendes példaképek lenni. A nevem alapján ugye kitalélható, hogy férfi vagyok ,szóval persze, nem tagadhatom le a nemem: szeretem a csinos nőket. Azt azonban nem, ha ez üres fejjel, kibírhatatlan viselkedéssel vagy abnormális cselekedetekkel jár. Akkor megette a fene az egészet.

Összegzés: Semmi sem fekete vagy éppenséggel hófehér. Azt azonban nem hagyhatjuk, hogy helyettünk döntsenek.

"Minden embernek egyszer állást kell foglalnia. Emiatt marad ember az ember." /Graham Greene/

Sziasztok, Üdv Ginnie! A címmel ellentétben nem újra Ginnie barátomról lesz szó, bár Róla regényeket lehetne mesélni, csak tisztán ódában. :D

A cím viszont utal Arc blogjában levő témára, ahol kifejtette nézeteit a "menő" egyetemisták "trendi" életviteléről és "követendő" gondolkodásmódjáról. Ebből azonban kifelejtette a legártalmasabb kategóriát. Ők a szerelemtől meghülyültek. Hohó, biza ez létező és elrettentő kategória, nem előítélet. Jómagam is tartós párkapcsolatban élek jelenleg is, nem a szokásos irigység szól belőlem. DE térjünk is vissza ehhez a szánalmas kategóriához. Jelen témánkban a mintapéldány egyedül a párkapcsolatának élő, mindent és mindenkit magától eltaszító lény. Emellett hozzá kell tenni, hogy úgy tahó, ahogy van. Kivéve, ha kap egy mocsok nagy osztást, illetve bekapcsol a vörös lámpája, mert akkor aztán nyal, mint a szomjas kutya. Jelen példánkban a mintapéldányt elemezzük.

A mintapéldány ezek mellett bír a rejtőzködés álarcával, tehát ezen tulajdonságait a normalitás álcája alá rejti. Ez azonban csak fedősztori, pöccre indul a genyóság. Másrészt fontos kiemelni a példány által elképzelt világot. Ez súlyos tévedésekhez vezethet a lényekkel való társalgásnál. A lények ugyanis elképzelt világban élnek, elképzelt barátaik vannak és feltételezett kapcsolatok jellemzik őket. Gyakori hibájuk, hogy elhanyagolják a létező kapcsolataikat, azokban is állandóan hibáznak, és ezt nem korrigálják. Egy idő után teljesen beburkolóznak, és ekkor már mindenki elfordul tőlük. Gyakori eset, hogy kiesnek a gubóból, de akkor már senki sem fog segíteni nekik. Persze előfordulhat, hogy valaki segít, de ezzel csak elodázza a predesztinált bukást. Kiút csak a mélypont elérésével, és a hibákra való cselekvő ráébredéssel lehet szabadulni. Sokan azonban azt hiszik, ez így működőképes. Ők a legkönnyebben kiszipolyozható, kihasználható lények. Ezek miatt pedig senki nem fog bánkódni (aki felismeri a helyzetet), mert mélységesen megérdemlik ezek a lények, hogy ezt tegyék velük...

Háj! Ugye már rég vártátok, hogy Ginnie-ről újabb poszt szülessen. Kérem szépen, itt van egy újabb. Nem fogok Róla soajt áradozni, mert az én legjobb barátom, másnak nem adom át. :D Az viszont tuti, hogy minden megvan benne, ami egy legjobb baráthoz kell (a negatívumok és az ellentétek is kellenek, igen). Ez egy miniposzt lesz, ami persze nem Ginnie érdemei miatt rövid, sőt. Nem pazarolok rá szavakat. Azt viszont muszáj jelezni, hogy mekkora ember Ő. Szóval respect my old friend. Nem tudom, minden olvasó csinálja, amit akar, nekem meg engedjétek meg, hogy az egekben legyek Miatta...

Hi there! In English...again... Yep, It is a spontaneous thing.. .somretimes my brain makes a trick and start thinking in English... u know.. .just a tick and run... double click, "run" order and the exe file is running... I'll change to Hungarian, but i feel this time i have to write some thinks in English. It's a chance to code my feelings and hide a bit. My English skills are not the best, but trying is free. I have to change into Hungarian...

Szóval kispajtások, az a helyzet, hogy blogot írni van kedvem. Nem lesz benne információközlés. Nem azért írom, egyszerűen csak újabb szeméttel gyarapítom a netet. Eddie Hazel gitárjátékát hallgatom állandóan, és érzem, hogy örül az agyam. Sajnos a lelekem pedig valahogy most épp befogadja az egész világ összes rosszát. Ilyenkor azt érzem, hogy kicsit megtisztítom a világot a piszoktól. Persze azt tudom, hogy nem én csinálom, hanem a zene. A zene az, ami az egyi klegerősebb elem és kapocs a világon. Igen, a különböző sorrendbe rakott hanghullámok, szemmel láthatatlan erő. Igen, tiszta fizika, totál egyszerű. Mint minden más értékesnek tartott dolog, ez is csupán egyszerű fizika. Ezért vannak csodák. Hullámok egész életeket, sorsokat döntenek el, határoznak meg nagy dolgokat. A zene olyat tud művelni az emberrel, amit csak nagyon kevés más dolog tud. A zene egy henger az élet autójában.

Ha már csoda: létezik. Csak éppen nem az a csoda, ha valami rendkívüli történik. Ez mondju ksántít, mert rendkívüli, de az a lényeg, hogy nem az, amit mi különlegesnek érzünk. Csoda például egy virág, egy dallam, egy jó étel, a napfény és még sorolhatnám. Persze lehet mindenkinek személyes csodája, de vannak olyanok, amik egyszerűen felfoghatatlanok, és épp emiatt oly nagyok.

Más: Tegnap néztem House részt (S6E10), abban a végén van egy zene (Funkadelic - Maggot Brain). Na, egész nap ezt hallgattam, hihetetlen egy zene. Benne van az életem, érzem, hogy magával ragad. Eddig is csodáltam a nagy gitárosokat, de valahogy Eddie Hazel mindene benne van ebben a dalban. Nem ismerem ,csa kezt az egy számát, de már tudom, hogy felülmúlhatatlan. Hazel 42 éves korában, 1992-ben távozott az élők sorából. Nvetségesen fiatal volt, az átlagos élethossz B oldala épp csak elkezdődött számára. Ekkor szakadt meg az élete ennek a fenoménnak. Lehet egy kiválóságot nagyon gyászolni (ld.: Jacko), amiért sokat és nagyot alkotott, lehet midnenféle magasztalást adni Neki. De nekem csak az számít, amit alkotott. Eddie bizony alkotott. Ezért nem fogja tudni soha senki sem kitörölni az elméjéből a zenéjét, aki egyszer hallotta.

Lehet, hogy ez a blog nem tetszik so kembernek, de én azt üzenem mindenkinek: Éljétek az életeteket; tömjétek meg azzal; amivel akarjátok; ne érdekeljen az, ami nem érdekel; tedd azt, amit gondolsz; dönts magadról Te. Egyet azonban ne feledj: a halhatatlanságod a Te kezedben van. Neked kell arról tenned, hogy mindörökké élj, nem másnak! NEm Te fogsz erről dönteni, de még ha árral szemben is mész, ha teszed a dolgod, örökké lesznek követőid. Ennél többet pedig nem tehetsz magadért...

Hey there! Greetings from Békés after my university exams! I'm over those and i have to relax a lot, but i'm on the right way to make this goal. :)

School: Finish!!!!! OVER!!! V-A-C-A-T-I-O-N!!! Yeehaw! I reached a relatively good GPA (4,8)... I had 8 exams, i passed 7 with A marks and one of them has been only D...:S Fortunately it counts only twice (2 units), this is my luck. :D

Relationship: We had some problems, but we managed it. Unfortunately our summer will be so hard, but the fate will determine it. :)

Friends: I have a best friend, some close friends and many buddies. I'm happy!!!!!:) Some close friends want to ignore me. Don't matter, i do the same...:D "Suckers heaven..." /Placebo: Every you, every me/

Plans: I'll have to pass a 2 weeks traineeship (Arceology traineeship), i'm waitin' fo' ya. It's a bit foreign fo me, but really exciting. I'm organising my last plan (easy rider in America with an old, but good car... a long journey... mmmmm, oooh). It won't be easy, but i feel the power:D...

Okay, that's enough fo today

CUSOON

byee

Ps: Buddies and anyone, who read this "article" c'mon, throw me some comments, trashbacks or anything fuckin else:D

Sziasztok olvasók, csá Ginnie!

Kivételesen kapcsolódni is fogok a címhez. Tervek, tervek és mindig csak tervek. Ezek jellemzik az életemet. A szórakozás szempontjából, de igazából az utazás szempontjából. Annyi fele terveztem már menni, most a világ legműanyagabb országába szeretnék menni Ginnie-vel egy hatalmas nagy konzervenélős-autókázós-easyrider-nagylazuló-végtelenberepesztő túrára. Elhaladni az álmok földjén az álmok útján az álmok mellett. Nem is igazán az én álmaim, hanem mások, tömegek álmai mellett. Az garantáltan kimosná az agyam, és hatalmas élmény lenne. Két ember, egy autó, két személyiség, egy kormány, két stílus, egy irány. A tipikus road trip, ahol igazából az utazás a fontos, nem az úticél. Újabb álom, újabb terv... és "a film pereg tovább" /Első emelet/

Sziasztok (Neked is Ginnie)! A sokadik nagy visszatérést olvashatjátok. Igazából elég gyorsan telik ahhoz az életem, hogy mindent le tudjak írni ide Nektek. Nyakamon a vizsgaidőszak, holnap kezdem a hivatalos szivatást. A héten még elég lájtos dolgok lesznek ,de ezek a legveszélyesebbek. :S Na, igyekszünk királyok lenni. További jó hír, hogy pénteken 24órás lesz a volt sulimban, ahol ütközünk Ginnievel, ami nagyon veszélyes egy dolog. Az elementálok összecsapnak, a hüyleség elönti a világot. Így lesz a csokapik, wehehe:D. kiköltöztem koliba, ez még új, nagyon zsír, de a kurva vizsgák miatt túl keveset vagyok itt. Ráadásul a halál nemes felén van kint a várostáblán kívül. :D

Barátok: Ginnie-ről elmondhatok minden jót, ami csak a világon megfogalmazódott egy baráttal kapcsolatban.

Kapcsolat: Rögös az út, de egyíre simul, és most boldog vagyok nagyon.:)

Most elköszönök, mert nem tudok többet írni. :D

Sziasztok! Ma tematikus poszt lesz, felvázolom a dolgokat, amiket én gondolok.

Oktatás:

Ideális tanár: korrekt, következetes, megalapozott szakmai tudás és jó előadó és átadó képesség jellemzi. Ezen négy tulajdonsága alapján lehetősége nyílik arra, hogy megbízható tudású diákokat neveljen ki, akiktől ki is lehet kérdezni a leadott anyagot oylan szinten, ami biztosítja, hogy a lehető legkevesebb tudást felejtsenek el. "Az élet célja, e kűzdés maga."

Ideális diák: önkritikus, kompromisszumképes, illemtudó és tanulni akaró A lényege, hogy határozottan álljon ki a tudás szerzéséért. Ne akadályozza feleslegesen a tanár munkáját (és egyben önmagáét), de határozottan lépjen fel az ellen, amely a tudás megszerzését nem segíti. "Tanulj tinó, ökör lesz belőled."

A magyar oktatásban vannak ideálok. Csak mindkét csoport elszórtan van jelen az iskolákban. A diákok talán nem szóródtak annyira szét, de itt is aprózódás figyelhető meg.

Az oktatási rendszerek leképezik egy ország berendezkedését, társadalmi fejlődését. Ezért nem lehet két ugyanazon modell hatásos két különböző államban. Mintákat lehet átvenni, de ezeket mindig optimizálni kell az adott körülményekhez. Jól körülírható határok nélkül nincs jól működő rendszer. Ezt a felsőbb vezetőknek kéne belátniuk. Emellett fontos szempont, hogy az oktatás hosszú távú üzlet, amelyre a magyar még nem képes.

A magyar ember régebb tanult, és eszével kivívta az embertársai tiszteletét. Ma a magyar okos, és tanítani akarja a többit. Ma ezért körberöhögik, mert nem látja, hogy már nincs mit osztani azoknak, akik lekörözték. Ezért elfogad mindent az okosoktól, pedig ő sem hülye. Csak nem ismeri a határait és nincsenek határozott körvonalak.

Nem lehet mindenki mindenben oylan jó, mint a másik. Az integrált oktatás nemes célja mellett elsikkad az a jelenség, hogy a különböző csoportok egyre több saját iskolát, óvodát alapítanak, működtetnek. Ilyen pl. a tanulási nehézséggel rendelkezők iskolája, a romák óvodái, ahol olyanok vezetik a gyermekeket, akik közülük valók. Ez viszont ellent mond az integrált oktatás fő elvének. Ezt viszont eltúlozzák a fejesek, és erőszakkal kényszerítik a végleteket az emberekre, holott az arany középút ennek a célja. Hogy akinek lehetősége legyen "normálissá" fejlődni, az ne legyen speciális közegben. Ezt viszont kényszeríteni nem lehet.

Magyarországon sikeresen elindult egy program, ami szétszakítja a gyermekeket "elit"-re és azokra, akik nem emelkednek ki annyira. Az elit aratja a sikereket, a többi (általában a nagyobb arány) pedig egy semmilyen szintre degradálódik, főleg, ha egy speciális gyermek miatt a pedagógusnak nincs módja kellően felfejleszteni a nem elitet. Ez pedig szakadékot szül, egyre nagyobbat. Ezt nevezhetnénk tudásbeli szegregációnak, ami jelenleg központi irányítás alatt megy. Elvben pedig pont a szegregáció ellen küzdünk. Ez viszont így nem megy, meghasonlott országként. Vagy mindenki ugyanolyan, és uniformizálódunk, vagy szegregáció lesz, amelyben hidat képezünk egyik csoportból a másikba és megpróbáljuk tompítani a különbséget a lehető legalacsonyabb értékre. Nem rasszizmus, nem diszkirmináció, ha támogatom a roma iskolákat, óvodákat. Ha egymással összefogva, egymást segítve felemelik önmagukat, akkor azzal csak nyer mindenki. Nem csak a fehér magyarok tudnak okosak lenni, és nem csak a romák buták. Nem szabad azt hinni, hogy a szerepeket leosztották, és ez az okos, másik meg a tanuló. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy től közel sem szabad kerülni. Ki-ki legyen meg a saját világában, őrizze meg egyediségét, és alakítsa ki módszerét. A lényeg az, hogy ezt minél jobban hangoljuk össze. Ehhez viszont értelem kéne, drága felsővezetők, oktatásügyi szakpolitikusok. Nem a hangzatos prgramok, külföldi mintahalmok jelentik az egyedüli megoldást, hanem végre szembe kéne nézni azzal, ami van. A magyar valósággal. Amit mi kaptunk Önöktől. Lízingeltük személyi jövedelem- és más adónkkal. A törlesztés megy drága fejesek, ideje lenne virítani azt, amiért fizetünk.

Sziaaasztok Kiskalózok! Bazirégen írtam már ide Nektek, szóval most pótolnám az elmaradást. :)

Suli: Megyeget, de jönnek a zh-k, szóval nem lesz egyszerűbb. Az az igazság, hogy most is lustácska vagyok, de már egyáltalán nem annyira, mint eddig, szóval haladok ám. A töris + régészes tárgyak azonban eléggé elhavaznak már most, szóval elég fura így, de gyűrjük. A referátumok már megvoltak, a zh-k és a házi dolgozat is készülget. :) Most már ösztöndíj kell!!!

Kapcsolat: Néha nem tökéletes minden, de csak épp annyira, hogy ne unjam meg és legyen változatosság. Nagyon örülök, hogy meg tudjuk a dolgokat beszélni komolyabb következmény nélkül. :)

Kapcsolatrendszerem:

Mondhatni jól van, elegendő új embert ismerek meg, az viszont elszomorít, ha valaki eltávolodik egy kicsit is. Viszont mostanság azt veszem észre, hogy néha nekem kell lépnem tovább. Szóval vannak, akiknél nekem kell azt mondani, hogy ez így nem megy. Nem a jelen miatt, hanem a múlt miatt. Nem minden satírozható le. Nem haragszom vagy ilyesmi, csak nem megy. Egyre inkább nem megy. Ez van, el kell fogadni. Meg kell emlékezni arról is, hogy azért van, akivel meg lehet beszélni a dolgokat. :)

Amúgy most úgy tűnik beindul egy régi tervem: kisfilmeket szeretnék forgatni. Nem szeretnék Oscart nyerni vagy ilyesmi, csak hobbiból csinálni lehetőleg ötletes, de rövid filmeket. Az igényesség azért létező elem, szóval nem kívánok beletenni semmilyen ízléstelenséget. A határokat azért próbálgatni fogjuk...:D

Na, minden jót, igyekszem majd gyakrabban írni. :)

Üdvözletem, mindenkinek, aki az Internet eme csodásan csillogó porfészkébe próbál eljutni. Hosszú idő után újra egy épp aktuális érzelemhalmaz miatt írok blogot.

A helyzet az, hogy egyszerűen nem hatásos az önkritikám. Beleszoktam egy olyan fajta követelőzésbe, hogy ebből jogosan csak rosszul kerülhetek ki. Azt azonban egyszerűen nem tudom megvalósítani, hogy elkerüljem azt a végzetet, ami eddig egyáltalán nem pozitív. Namármost az életem egyik legfontosabb részletéről van szó. Az ölembe hullott az, amiről régóta csak álmodtam. Ez az álom pedig kezd szertefoszlani. Nem, nem az álommal van baj, bár ott is vannak változások. Bennem van a nagyobb gebasz. Csak nem látom, hogy mi a gáz. Vagyis látom, de képtelen vagyok megváltozni elég gyorsan, hogy itt ne történjen valami végzetes... Félek, nagyon félek most...

Az viszont igaz, hogy nem esik jól, ha úgy érzem, eltolnak az emberek maguktól. Voltam sokat, sok évig kitaszított érzéssel a szívemben, és nagyon nem jó érzés. Lehet én felnagyítom ,de ez olyan érzékeny pontom, hogy nehéz. Minél jobban szeretek valakit, annál rosszabb, annál érzékenyebb vagyok minden finomabbra. Tudom, hogy ez helytelen, de a tetemes hibalástámra már ugyan belefér...:S Egy élet az egy tizedére sem lenne elég, annyi hibát kéne helyrehozzak. Az egyik ilyen a sajnáltatás, szóval befejezem.

Összegzésként annyi elég, hogy félek valamitől, ami Damoklész kardjaként lóg felettem, és még nem erősítettek meg abban, hogy nem fog a fejemre zuhanni...

Sziasztok Drága Olvasók!

Elég rég nem jeleztem Nektek, hogy még élek, úgyhogy most pótolnám a hiányosságokat. Elég sok minden történt velem, szóval hosszabb szöveg ígérkezik a hajtás után.

Túlvagyok életem első egyetemi vizsgaidőszakán.  Sajnos nem lett olyan nagyon jó az átlagom, de tanultam belőle, mellesleg nagyon sok vizsgám is volt. Akkor lennék igazán boldog, ha egy kevés kis ösztöndíjat is érne, és hozzá tudnám tenni a havi apanázshoz. Nagyon szeretnék azzal segíteni a családomon, hogy annyira igyekezek a suliban, hogy a minimális megterhelést jelentsem a szülőknek és nővéremnek. Remélem sikerülni fog, és ősztől még kevesebbet kell itthonról lejmolnom. Persze benne van a hiúságom is annyiban, hogy egy kis pluszpénz talán picit több zsebmoneyt jelentene, amit el tudok költeni Páromra, családra, barátokra vagy éppenséggel önmagamra. Egyrészről már nagyon rossz, hogy szinte csak a kötelező kiadásokat fizetem ki, illetve jobb érzés, ha van egy kis tartalékod, mintha egyáltalán semmi. A remény hal meg utoljára, aztán most látok ez távoli fényt, ami sajnos még pislákol és elég bizonytalanul fest, de ott van, létezik. Tudom, hogy nem lesz könnyű elérni, és fájdalmas döntésekkel érhetem el (meg jó adag szerencsével), de tényleg nem az én akarásomon múlik ez most.

Apropó, szóba került kedves Párom. Jajj, sosem tudok eleget mesélni Róla. Néha már csak a glória hiányzik róla, bár én meg olyan morcos tudok lenni, hogy csodálom, ha azt bírja. Én a részemről nagyon szeretem, és ez az állapot nekem nagyon jó. Remélem Ő is így gondolja ezt, mert akkor nincs baj. :) Az antik rómaiak szerint: „Omnia vincit amor” (A szerelem mindent legyőz). Ez azért nem igaz, de nagyon sokat segít. Ez viszont tény. :) Azt hiszem be is fejezem, mert még azt hinnétek csöpögős nyálbé lettem, pedig csak tényleg ilyen eszményi hölgy Ő.:)

A legkedvesebb téma után rá kell térnem egy fájdalmasabbra. A kapcsolatrendszerem (kivéve a fentebb említett Angyalkát) jó pár megrázkódtatást volt kénytelen elviselni. Sajnos tetézve azzal, hogy a megmaradtaknál is előfordult ilyen, de örömmel jelentjük, hogy a Jenga-torony még áll, az igazán fontos elemek benne maradtak. Csak megváltozott a torony helyzete. A kevésbé fontos elem lett a tartópillére az egésznek. Tudom, hogy nem egyszerű ilyen képletes beszédet olvasni, és értelmezni, de egyrészt tudja az, aki fontos elem lett, másrészről nem szeretnék itt senkit pellengérre állítani. Ez a platform nem arra való. Azt kell mondjam, hogy sok fájdalom ágyúgolyóként csapódott bele a falba, de voltak mindig, akik segítettek. Nekik ezúton szeretném mélységes hálámat és köszönetemet kifejezni. Voltak köztük olyanok, akikre nagyobb, voltak, akikre csak kisegítő szerep és teher hárult. Egyaránt mindenkinek köszönöm. Hálás vagyok a sorsnak és a fentieknek, hogy azért szép számú baráttal ajándékozott meg. Van köztük legjobb is. Ő az az egy, akivel lassan már testvériséget is köthetnék (de felebarátnak minimum). Lehet én reagálom túl, de hogy megtaláltam „arc”-ot, az minden pénzt és fáradtságot megér. Egyáltalán nem vagyunk első látásra hasonlóak, de épp ez a poén benne. Tudjuk, hogy mi a barátság, kik vagyunk, miért vagyunk és hol a határ. Nem hisszük, hogy a barátságunkért fel kell adni minden mást, de ezt sem adnánk föl semmiért sem. Tudjuk, hogy fontos a szerelem, de igyekszünk mindennek időt és helyet adni. Sajnos ez eddig már a szerelem javára dőlt el, de kapcsolatban tudtunk maradni. Épp ez benne a gyönyörű, hogy  nem kell az élet minden percében együtt lennünk, hogy tudjuk, mi újság az „arccal” meg „cimbi”vel és ne hidegüljünk el. Remélem ma tudok beszélni Vele, és el tudja ezt a kis szösszenetet olvasni. Mostanság egyre nagyobb szerepe volt/van az életemben, és itt szeretnék bocsánatot kérni Tőle, ha volt olyan, ami nem esett jól Neki. Remélem túl lehetett lépni rajta és nem maradt Benned semmilyen negatív darabka „Arc”. Nagyon nem szeretném. Persze nem vagyok mindig ilyen szentimentális, de ki kell fejeznem néha, hogy mennyire is fontos egy-két személy a számomra. „Yo, bro… be cool…be cool…” Aztán nemsoká tuti koccanás lesz, aztán ott kő kövön nem marad. Mert tudunk mi ám agyatlan barmok is lenni, és akkor szem nem marad szárazon…:D Párommal és Vele mi vagyunk az igazi keménymag, velük el tudnám képzelni az életem örökké. Remélem az élet nem szakít el minket egymástól, és a két család jó közel lesz egymáshoz, mert mi vagyunk a legkirályabbak az egész Földön.:) Önmagunknak mindenképp…

Szóval minden borús kedvű olvasónak üzenem, hogy fel a fejjel. Ha véletlenül ez nem megy valakinek, akkor csak keressen meg, és megy a csipetcsapat humorbonbonokat, poénpetárdákat, viccbombákat és jókedvaknákat durrogtatni!!!:D

A nevetés legyen Veletek!

Sziasztok

Naszóval, ma hallhattok egy aranyos kis fikamesét Ginnirűl, gyárekek! Ez a kis arc naggyon hatalmas fain csávó, egy nagyon nagy kanyarral úgy elmeügyileg, dehát így komáljuk.:D

Naszóval ez a szépszál legíny az összes májával együtt. Kosarazik, de nem kikosarazik... Repül az állatja, mint a seggberúgott pinty, de hát régen láttam már speedkúptól pattogni a pályán. Azvan, hogy a jó kis gimis bandából elment a cívisvárosba punnyadni meg robbantgatni a nitrót. Azóta nem láttam azt a kis faint, hogy puszilnám a hasát. :D Na, azt sose, azt ráhagyom a női hölgyekre, nem kevés bírja a jó kis búráját.

Nagy sztori, hogy amikor még nem tudott rendesen zsákolni, azt a jóféle kis labdát a jóféle gyűrűről jóféle sztratoszférába lőtte, hogy baleset-, élet, vagyon- és röhögőgörcs-veszéllyel járóan zuhanjon le a másik térfélre. :D

Gyúrt a gyerök még anno, amikor még láttam röhögéstől amőboid arcát, csak tésztát gyúrt volna, mert akkor legalább ehettünk volna egy jót, de így csak nőtt a gyerek, mint a kokain Kolumbiában.

Az van, hogy sajna csak egy éve vagyunk mi ilyen beteg, zseniális, csodálatos, állat és klinikai barátságban, de azt tudjátok meg, hogy a vidék nagy arca. A bihari suttyók vezére, ha eddig le nem nyomta valami kis feltörekvő padavan, aki beújította a trabant egyetlen fémalkatrészét...

Magyarosan tékvondózik is mai alanyunk és állítmányunk, de azt nem láttam még, szal akkor lóf***t sem fogtok hallani!!!!

A magyar "undergrund" nagy fanjaként bévezetett engem is a jóféle zenék világába, de hát én szelektálok meg válogatok, mint nagymamák a fejkendők között.

Na, most megyek, aztán még, ha eszembe jut valami, majd szólok. Dobjato kegy Mescalint, egy feles hubit meg, amit akartok, csak kussoljatok mán el...:D

Na, minden jót

Legközelebb Omlás cimboráról is lesz ilyesmi agymenés, de aki siettet, az nem kap rétest:P

Sziasztok! Azt hiszem tartozom ide Nektek pár dologgal, ami most realizálódott bennem, és hát nem nagyon érdekli a dolgokat, hogy amit egyszer ntre felpakolsz, azt ugyanvalóst Rád tudják verni.

Suli: Vizsgák vége, lehetett volna jobb is.

Család: Megvagyunk, kűzdünk, aztán meg Istennek ajánljuk magunkat, segítsen meg.

Magánélet: A Párommal nagyon jól megvagyunk úgy globál, néha picit kevésbé forró a környezet, de hát kell az is néha. Én nagyon szeretem Őt...

Barátok: Megvannak, Omlás, régi cimbora is kicsit visszatért a Földre szerencsére...:D nem rosszabb, nagyon örülök Neki...
Sajnos volt, akit szembesítenem kellett a viselkedésével. Szerintem totál kiakadhatott, most van a büntiidőm, de egyszer ki kellett borítani a bilit, mert másképp nem lesz jobb sose.
Azonban van valaki, akinek épp olvastam a blogját, aztán kicsit furán érzem magam. Mostanság sajnos keveset tudtunk beszélni, de úgy érzem, nem akar velem lenni, beszélgetni. Az oké, Ő nem jött egyetemre még, de nem hinném, hogy rászolgáltam arra, hogy ennyire titkolózó legyen meg ne is szóljon hozzám... én tökre szeretem, barátomnak tekintem ,de úgy nehéz közeli barátnak maradni, ha nem tudok Róla semmit. Mert akkor a legtávolabbi ismerőse is többet tud róla, akkor meg én hátrányos vagyok:S Aztán most nézhetem a napot:S Ha egész véletlenül ezt olvassa, akkor elnézést kérek Tőle, ha megbántottam és kérem szépen ,írjon Rám sűrűbben. Én nem írok Rá, mert Elfoglaltban van mindig és én tiszteletben tartom ezeket...

Ginnie is kicsit fura mostanság, majd hátha a vizsgák után megint lehet jobban lazulni Véle is...meg írhatna blogot is... Aki hallja, adja át! Ginnii, írjá blogot!!!!!:D

Na, midnen jót, midnenkinek, pááááá
 

Sziasztok! Minden kedves olvasónak, aki még olvas Boldog Új Évet Kívánok! Az új évben megpróbálom feléleszteni a blogot, hogy szórakoztassa vagy érdekelje azokat, akik szerették/szeretik az írásaimat.

Jó sok mindenről kell, illik beszélnem. Szerintem haladjunk is sorban:

Család: Mivel sokat vagyok távol az otthontól, eléggé hiányoznak, de ez az élet rendje. Még nehéz felfogni, de igyekszünk. Nagyon szeretem őket.:)

Suli: Eléggé el vagyok úszva, csúszva, havvazva a sulival...:S Ezt most nem csináltam jól, de igyekszem legyűrni a cunamit:)

Magánélet: Kezd kirajzolódni, hogy kik állnak a legközelebb hozzám. Közülük ketten nagyon ott vannak, hogy tűzön-vízen át... Az egyikük kedves Párom, akiben sok-sok idő után megtaláltam azt, akit rám hangoltak. Remélem Neki is jó így, mert nekem nagyon jó és sosem volt még ehhez fogható:) A másikuk egy hozzám hasonló elmebeteg, Ginnie, aki meg a legnagyobb arc szélestávol...:) Naggyon bírom, Ő is rám van hangolva, csak más módon persze. :) Aki midnent tud és aki nem viccel:D Ugye Ginnie?:D A legjobb barátom kitüntetés büszke tulajdonosa...:) Kitüntetést most adok először ilyet, mert bebizonyította azt, amit senki más nem tudott rajta kívül: a barátom maradt a változások alatt is... pedig tényleg nem haverkodunk annyira régóta úgy igazán:) Ez vvan, de ezt már Ő is megénekelte blogjában:)

Lassan a végére érek a nagyobb dolgoknak. A szilveszterem nagyon jó volt, hőn szeretett (és nagyon nagyon) Párommal és barátnőivel töltöttem jó hangulatban. :)

Most nagyon jó minden, csak hiányzik Párom és Ginnie... Félelmetes kis csapat, imádom őket!:) Igyekszem valahogy összehozni egyszer ezt a kis csapatot meg a szükséges embereket és akkor aztán faindolgunk lesz!:)

Üdvözöljük Önöket a Trágya Expresszen (TE)! Mottónk: „TE! Örülj, hogy ez még van!” Köszönjük, hogy minket választottak!

Ön jelenleg egy menetrend-szerinti trágyajáraton ül. Az Önt szállító jármű igazi ékköve társaságunknak. Az igazi trágya megtestesítője! Öreg, rossz, rozsdás, komfortmentes és áthatja a trágya szelleme.

Társaságunk a 2010-ben megszűnő MÁV-START jogutódja lesz, de már 2009 telétől próbaüzemmel tetveskedünk idióta kedves marháknak utasainknak. Tisztelettel emlékezünk a nagybecsű elődre, illetve magára a MÁV-ra, amely a kezdeti nehézségek (elfogadható szolgáltatás, kellemes utazás) után rangos „Megint Állunk Vazze”  titulust kapott, amellyel nemzetközi rangot és tekintélyt szerzett a Trágya Szövetségben, amelynek 2006-2009. között elnökszervezete is volt. Ekkor már trágyaságáért arany törzsgárda fokozatot is kapott a Trágya Tanács Magyar Tagozatától (elnökségi tagok:  Magyar Egészségügy, Államkicstár, Miniszterelnöki Hivatal stb.).

A Trágya Expressz azonban nem kíván a hős előd és a dicső múlt árnyékában tetszelegni, megbújni, hanem a plagizálás helyett továbbfejlesztette termékpalettáját és szolgáltatásait és a következő utasbarát programokat indította el:

„Lopjunk együtt a költségvetésből!” -> minden részvényes tulajdonszázalékának fordított arányában lophat a TE kasszájából.
„Székfoglaló a sztrájk után!” -> izgatott, családias, a fair-play szabályait betartva egy hónapos sztrájk utáni első szerelvény helyeiért folytatott ketrecharc…
„Álmodj nagyokat!” -> vasúttörténeti kiállítás a hőskorból… pontosan induló, érkező vonatok, mágnesvasutak a  legkisebbeknek
„Utolsókból lesznek az elsők!” -> fantáziadús, elképzelhetetlen fantasy-stratégiai játék a vonatok menetidejének megtippeléséről

Reméljük, hogy elég kényelmetlenül utaznak és máskor is Minket választanak mazochizmusuk kiélésére vagy kétségbeesésükben.

Kérdéseikkel, javaslataikkal, esetleges panaszaikkal menjenek a Parancsnoki és Igazgatói Csoportfőnökségi Alközpontba (továbbiakban a PICSÁBA), ahol szakképzett alkalmazottaink segítenek megoldani a problémákat, illetve regisztrálják javaslataikat.

Köszönjük, hogy  menetjegye megvásárlásával 100 Ft-tal támogatta a” Segítsük a MÁV és a MÁV-hoz közeli emberek vagyonának gyarapítását” alapítványt.

Üdvözli Önt és Kellemes Ünnepeket kíván a

Trágya Expressz

Héj Te büdös kölke! Adod vissza a címet? Nem?

Elszaladott a kis mocsok...

(Amúgy csak frankón akartam, hogy lássátok, milyen gyorsan jönnek ám itt a bejegyzések):D

Csááááááákóóóóóóóóóóóót repít a szél! Sziasztok! Jelentkezik a kalózrádiónk az alföldi sík tengerszerű lapály közepéről és egyben mélyéről.

Na szóval csá!:D

Tervezek egy nagy nagy bejegyzést, mert Ginnie fejenvágott, hogy kéne már blog, aztán, ha Ő mondja, akkor meg háát alap, hogy kell itt működni, mert a gyerek nem viccel.:D

Párom meg szimplán átéli az ideszánt mondanivalót...:D

Potter meg csak szimplán szakadjon meg, hogy elaludt reggel...:D Azééért szeretünk!!!!:D

Na, emberek, én megyek, kicsit overloaded lett a cucc... Mi scusi...bocsi:D

Na csá! Keep rollin'

Sziasztok! Kell ez a blog? Nagy szúróssünt kell. Alig tudok írni, rájövök, hogy pottyol rám a fél világ (még ha én is írok Neki), a suli is nemi testnedv, különben is bláh... De majd kihúzol engem ebből. Én tudom. A Párom, Ginnie és Potter segítenek! Yeehaw... Rövid lett a bejegyzés? Ezt is nehéz volt megszülni...

Sziasztok! Igen régen írtam már Nektek igazán. Azok a kis rövid szösszenetek mindenre jók voltak, csak arra nem, hogy kifejezzenek valamit. Úgyhogy épp ideje, hogy kapjatok valami rendeset is. J

Gyorsan lezavarván a kevésbé fontos dolgokat:

Suli: Közeledik a vizsgaidőszak. A panaszkodás, jó magyar szokásként, nagyon megy. Tenni is kéne lassan valamit. Mondjuk kb. csak én vagyok ilyen lusta disznó. :S Hátha sikerül valamit változtatni. J

H1N1: Be vagyok oltva, de hogy minek, azt ne kérdezzétek. Eddig csak rosszat okozott. DE!!!!!!!: Nem lebeszélés, sőt. Nem káros meg semmi, csak nekem nem okozott még eddig jót.

Fontosabbak:

Két szám címe jutott eszembe:

Valami véget ér /Ákos/ és a Start something /Lostprophets/… A továbbiakban Á lesz az ex lány, L pedig a mostani (egyik sem utal a nevekre, tulajdonságokra, az előadók miatt Á és L).

Á másfél évig volt velem. Ebből a másfél év szép. A volt meg a fontos. Nem akarok én rosszat írni senkiről és semmiről, de sok mindenre jöttem rá én az utóbbi egy hétben.

L-t még három hónapja sem ismerem, de sosem adtam az abszolút időre. Mindegy, hogy mióta ismered. A mélysége a fontos. Egy hete övé a szívem. Gyorsan lerohanta a várat, egy pillanat alatt lett az övé. Azt viszont nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy azt a szívet meg is kell tölteni. Na, Ő telitöltötte, és nem hagyja, hogy egy csepp is hiányozzon belőle. Ezt még senki sem figyelte. Egyszerűen azokat a „jeleimet” figyeli, amik rejtettebbek és nekem a legfontosabbak. Sosem hagyja, hogy ezek a „nagyon jó”-n kívül mást jelezzenek. Nem is tudom, hogy hogy hálálhatom ezt meg Neki, illetve a fent élőknek.  Direkt nem mondom, hogy tökéletes. Az nem létezik, köztünk is van különbség. Csak képes alkalmazkodni, sőt, szeretne is. Ez viszont szintén egyedi. Egyszerűen minden egyedi benne. Átlagtól eltérő, mint én. Ő az én Párom. Szimmetria kis, emberi eltéréssel.Ennél többet nem lehet adni jelenleg nekem.