Sziasztok! Nem akartam ma blogot írni, de muszáj valahogy megfogalmazni ezt. Arról van szó, hogy egyre inkább nem értem a világot. Nem a nagypolitikára vagy ilyesmire gondolok, hanem az emberekre. Tény, hogy nem könnyítem meg a dolgukat azzal, hogy szeretek szembe menni a birkatömegnek, dde akkor sem állapot ez. Sorban jönnek elő már egy-két éve olyan emberek, akik teljesen mások, mint aminek megismered. Na meg egyre-másra kapom az övön aluli megjegyzéseket, cselekedeteket... Nem vagyok szent és nem is akarok az lenni, de nem hiszem, hogy ezek közül mindent megérdemelnék. Elfogulatlanságot megközelítő szemlélet szerint sem. Az pedig, ha megtetszik valami, akkor meg lehet kérdezni, hogy mi tetszik benne. Ez főleg akkor lenne hasznos, ha nem egyértelmű, mert az én gondolataimat ugyan senki sem tudja kitalálni, még néha én sem. Meg ezek az apró kis szivatások, amik után mindig én maradok a negatív mérleggel. Na, ebből kezd elegem lenni. Aztán persze megy a csodálkozás, ha én is változom, ha én is alkalmazkodom, ha én sem bírom tovább... Pedig nem nagy csoda. Ez van, tessék enni a savanyút is, nem csak az édeset.
További szép estét/éjjelt
