Hi there! In English...again... Yep, It is a spontaneous thing.. .somretimes my brain makes a trick and start thinking in English... u know.. .just a tick and run... double click, "run" order and the exe file is running... I'll change to Hungarian, but i feel this time i have to write some thinks in English. It's a chance to code my feelings and hide a bit. My English skills are not the best, but trying is free. I have to change into Hungarian...

Szóval kispajtások, az a helyzet, hogy blogot írni van kedvem. Nem lesz benne információközlés. Nem azért írom, egyszerűen csak újabb szeméttel gyarapítom a netet. Eddie Hazel gitárjátékát hallgatom állandóan, és érzem, hogy örül az agyam. Sajnos a lelekem pedig valahogy most épp befogadja az egész világ összes rosszát. Ilyenkor azt érzem, hogy kicsit megtisztítom a világot a piszoktól. Persze azt tudom, hogy nem én csinálom, hanem a zene. A zene az, ami az egyi klegerősebb elem és kapocs a világon. Igen, a különböző sorrendbe rakott hanghullámok, szemmel láthatatlan erő. Igen, tiszta fizika, totál egyszerű. Mint minden más értékesnek tartott dolog, ez is csupán egyszerű fizika. Ezért vannak csodák. Hullámok egész életeket, sorsokat döntenek el, határoznak meg nagy dolgokat. A zene olyat tud művelni az emberrel, amit csak nagyon kevés más dolog tud. A zene egy henger az élet autójában.

Ha már csoda: létezik. Csak éppen nem az a csoda, ha valami rendkívüli történik. Ez mondju ksántít, mert rendkívüli, de az a lényeg, hogy nem az, amit mi különlegesnek érzünk. Csoda például egy virág, egy dallam, egy jó étel, a napfény és még sorolhatnám. Persze lehet mindenkinek személyes csodája, de vannak olyanok, amik egyszerűen felfoghatatlanok, és épp emiatt oly nagyok.

Más: Tegnap néztem House részt (S6E10), abban a végén van egy zene (Funkadelic - Maggot Brain). Na, egész nap ezt hallgattam, hihetetlen egy zene. Benne van az életem, érzem, hogy magával ragad. Eddig is csodáltam a nagy gitárosokat, de valahogy Eddie Hazel mindene benne van ebben a dalban. Nem ismerem ,csa kezt az egy számát, de már tudom, hogy felülmúlhatatlan. Hazel 42 éves korában, 1992-ben távozott az élők sorából. Nvetségesen fiatal volt, az átlagos élethossz B oldala épp csak elkezdődött számára. Ekkor szakadt meg az élete ennek a fenoménnak. Lehet egy kiválóságot nagyon gyászolni (ld.: Jacko), amiért sokat és nagyot alkotott, lehet midnenféle magasztalást adni Neki. De nekem csak az számít, amit alkotott. Eddie bizony alkotott. Ezért nem fogja tudni soha senki sem kitörölni az elméjéből a zenéjét, aki egyszer hallotta.

Lehet, hogy ez a blog nem tetszik so kembernek, de én azt üzenem mindenkinek: Éljétek az életeteket; tömjétek meg azzal; amivel akarjátok; ne érdekeljen az, ami nem érdekel; tedd azt, amit gondolsz; dönts magadról Te. Egyet azonban ne feledj: a halhatatlanságod a Te kezedben van. Neked kell arról tenned, hogy mindörökké élj, nem másnak! NEm Te fogsz erről dönteni, de még ha árral szemben is mész, ha teszed a dolgod, örökké lesznek követőid. Ennél többet pedig nem tehetsz magadért...