Tiszteletem a régi/új olvasóknak! Ma is kérést teljesítek, megint filós blog lesz. Ma az emberi viselkedés egy súlyos problémáját emelném ki: a határok ismeretének hiányát. Az embereknél szinte naponta tapasztalom, hogy nem ismerik a saját határaikat, egyszerűen nincsenek tisztában a saját képességeik végességével. Nem azt mondom, fejlesszék, de azért nem végtelen. Ráadásul vannak olyan dolgok, amelyben eleve esélytelen "versenyezni". Pl., nem fogok osztani egy MA-st az egyetemről, mert Ő ugye pöppet többet tapasztalt, mint én. Vagy például nem akarok mindenáron olyan lenni mások szemében, amilyen nem vagyok. Egyszerűen nem értem, hogy ez miért jó. Az oké, ha valaki egy neki tetsző másik embernek (lánynak/fiúnak) tetszeni akar, de ezt sem szabad nagyon túlzásba vinni, mert tuti le fog bukni egyszer. Alkalmazkodni okés, de ez a maximum. Akinek van egyénisége (figyelem, erősen szűkült a társadalom), az hagyja meg egyedinek (jó, a szélsőségeket én speciel nem szeretem, de ez is relatív), maximum kijavítja azokat a tulajdonságait, amik a kiválasztott személy vagy a társadalom hibásnak tart. Vigyázat! Ez nem egyenlő a múltkor bemutatott elvakult csoporttal! Itt csak az egyéniségről van szó, a szociális érzékről nem! Azt továbbra is elutasítom, hogy emberek a kapcsolatrendszerüket centralizálják és koncentrálják. Az vulgárisan szólva gyökérség, szépen mondva súlyos hiba. Az már az ő dolguk, a véleményem visszább található a blogom hasábjain.
Összefoglalva: súlyos problémák vannak itt kéremszépen. Nem akarok a mindig panaszkodó magyar szerepében "tündökölni" (nnna, ez is érdekes... csak érteném, hogy a depi miért jobb a vidámságnál... de ha erre tudnám a választ, Hegel és Kant kézenfogva hajolna meg előttem...), de ilyen helyzetben levő társadalomnál ne várjunk mást, csak birka effektust, majmolást (és a többi állati jelzőt), és semmi értékelhető egyediséget. Nekik ez kell, nekem meg más; ezt is mondhatjuk. Sok társam (férfiak) azonban olyan mértékben ellentétes dolgokat kívánnak, amit nagyon nehezen érnek el + sokszor épp a saját maguk korlátai miatt nem érik el. Ezt főleg párkapcsolatoknál látom. Egyszerűen sokkal hasznosabb, ha van egyéniséged, hisz még azok is felfigyelnek Rád, akik amúgy észre sem vennének, illetve rájössz, hogy kik a túlértékeltek (belőlük is van sok ám).
Na, a lényeg: Find yourself, make yourself, manage yourself...
Minden jót
