Régen nem írtam már, és most sem igazából erről kéne írnom. Aludtam rá egyet, de vannak, amik még most is idegesítenek, és ki kell beszélnem magamból.
Első: Egyszer és midnenkorra értse meg a világ, hogy nem akarok jópéldákat! Majd én kiválasztom, hogy mi kell nekem. Unom már, hogy mindenben én vagyo ka szar, és mindenki más körülöttem kb. szentangyal. A nagy lóf***t! Csak bennem keresi mindenki a hibát.
Második: Mindenki ajnároz, de senki sem akar mellém szegődni. Persze, érzem én, hogy mikor igaz a dolog meg mikor nem, de valahogy ha nem azzal foglalkozna a fél világ, h mit b***ok el, akkor talán nem lennék olyan, amiylen vagyok most.
Harmadik: Én nem tudom, de itt már pár emberről beszéltem, ha nem is neveztem meg mindenkit. Van, akirő lelég egyértelműen nyilatkoztam. Ráadásul igencsak pozitívan. Ezt nem vetheti a szememre senki. Ezért a jutalmam tegnap megvolt. Szép nagy adagban. Nem értem, hogy pl. én miért nem ragaszkodok Hozzád! Honnan veszed? Azért, mert nincs meg, amit Te akarsz? Ráadásul nem is az én hibám, de persze könnyebb ráfogni vmi újabb okra, miért vagy ideges! A nagy sz*rt! 3 hónapja hallgatom, h miért kapom az oltást (2,5 hónap külföld, utána "visszarázódás", utána egy hét újabb külföld, utána meg már mittomén... azért elég gáz, hogy minden egyes pirosmercinél legyalázol)! Eközben csak csöppet az életem, a jövőm volt kockán. Amióta az érettségi egyben felvételi is, az egyetem pedig meghatározza a jövőd, azóta elég fontos 1,5-2 hónapja van az embereknek. De Neked csak akkor kell problémáznod mindenen, nehogy nyugtom legyen! Most, hogy már túl vagyok rajta, most is! Valamit mindig keresni kell? Miért jobb nálam a többi? Ennyire szar velem lenni, hogy "birka" embernek kell ahhoz lennie valakinek? Az le van sz*rva, hogy nem miattam volt gebasz. Meg, hogy épp én voltam, aki ezért tett is vmit.
Negyedik: Megcsinálok téll mindent, sikerül is a végén megoldani a nagy problémát, de Téged bazira nem érdekel már! Elfogadod, mintha ez nekem kötelességem lenne! Hát egyáltalán nem az, csak én is szeretném. Akkor meg tessék örülni, lelkesedni, mert Te semmit sem csináltál ennek érdekében, csak oltottál. Annyi a minimum, hogy legalább leszállsz a magas lóról! Mert teperek én, de ha esély sincs valamit elérni, akkor nem erőlködöm.
Ötödik: Talán jogosan várom el, hogy boldog legyek, ha már én elvileg boldoggá teszek valakit. És azt el kell felejteni, hogy majd én megtalálom magamnak a boldogságot. Nem, ezt Neked is kell adni, ezért Neked is tenned kell! Ez pedig nem abban merül ki, hogy eljössz oda, amit én szervezek. Pl. ugyanvalóst lehet buszra ülni, ha már én is megteszem. Ugyanolyan a busz nekem is, mint másnak. Ugyanannyi idő nekem is. Ráadásul ott a bicikli. Fél óra alatt simán megoldható. Kipróbáltam, tudom mennyi, én is végigmentem. Aztán érdekes dolgo, illene megfigyeln ia következőt: ha Te akarsz találkozni ugye hamar, ahogy hazajössz vhonnan, akkor én menjek, és ha nem érek rá, jön a szájhúzás. Igazad van, mert alapvető, h az ember találkozzon azzal, akit szeret. Csak kérdem én, amikor én szeretném ugyanezt, akkor nekem miért kell még mindig igazodnom? Ráadásul ha már idejössz, akkor nem illene Neked igazodnod? 3 különböző módot tudok, amivel megoldható lenne ez a dolog. De ez már lefutott, szóval már tényleg mindegy, hogy mi lesz nemsoká. De azért eléggé szarul esik.
Hatodik: Most mondom utoljára Mindenkinek, hogy nem vagyok automata! Nem vagyok gép, aki először megoldja mindenki baját, figyelemmel van mindenkire, aztán meg saját maga megoldja mindenét, meg saját magát áldozza fel két tábor közt! Nem vagyok sem Jézus, sem Teréz anya! Azért élek én is, hogy jól érezzem magam, élvezzem! Jó lenne megjegyezni! Ember vagyok, ezért segítek, akit szeretek, de ennek örülni kell, nem visszaélni vele!
Hetedik: K***ára nem értem meg az olyan barátokat, akik nyiltan lesz*rják a fejem. Ha valaki MSN-en elérhető vagy azt írja, hogy nem zavarok, akkor ne írja már be, h "nem tudok Rád figyelni". Akkor mondja, hogy sokan vannak és most ne! Inkább elfoglalom magam, minthogy várjak a semmire!
Nyolcadik: Örülnék, ha nem kéne midnenért tepernem, amit szeretnék. Persze kűzdeni kell, de nem hiszem, hogy egy gesztust vagy ilyen apró dolgot is ki kelljen kényszeríteni, az már nonszensz. Igen, szeretek én is kapni attól függetlenül, hogy megteremteni jobb dolgokat. Csak ezek oylan dolgok, amik motiválnak.
Kilencedik: Örülnék, ha megmondanák nekem az igazat! Rájöttem már, hogy nem lehet úgy létezni, hogy nem utálsz valakit. Egyszerűen mindenkit szeretni nem éri meg, nem tudod értékelni a szeretteidet! De akikkel szeretnék valamiylenfajta kapcsolatot, az vagy ajnároz, aztán leszar (totál ellentétes a dolog) vagy pedig szanaszéjjel oltja a fejem, aztán még én vagyok a hibás, ha szólok, hogy azért már mégsem vagyok én maga a Sátán. Azért jópár köcsögebb ember van nálam.
Tizedik: Meg kell jegyezni, hogy felelős önmagamért vagyok! Gyarló emberként nem fogom senki bűnét, nézetét, hüyleségét magamra venni! Eleget sz*ptam már miatta, akárhányszor felvállaltam, csak én szívtam, a másik meg örült a fejének. Ártatlanul nem szenvedek senkiért.
Tizenegyedik: Attól, hogy valamit megbocsájtok vagy nem csinálok belőle ügyet, az nem azt jelenti, hogy akkor azt bármikor meg lehet csinálni. Csak tartom magam olyan jófejnek, hogy nem megyek bele midnen egyes hülye balf***kodásba. Attól függetlenül észre kéne venni, hogy pl vmi szarul esett, és valami megbánásféle akkor is jólesik, amikor fel sem veszem a dolgokat! Nem vagyok én fenekelten zsák vagy nem tom...valami hordó.
Tizenkettedik: Életemben annyi embernek, köztük Neked is tettem meg mindent, hogy talán egyszer ez fordítva is lehetne. Még a rabszolgáknak is volt fordított napjuk már az ókorban is! De eddig sok-sok hónapon át sosem volt olyan, hogy akkor kicsit én lennék a középpontban, és kicsit elnézni ,ha véletlenül hibázok vmit. Már tavaly nyáron is megbeszéltünk egy iylen hetet, emlékszem rá. Én nagyon is emlékszem rá! Azóta egy nap sem volt ilyen, nemhogy egy hét. Ki lehet bírni, mert nem vagyok hálátlan! Amit kapok, általában vissza is adom, sőt!
Tizenharmadik: Nem akarok én senkivel sem rosszban lenni, csak szeretném ezzel felhívni a figyelmet arra, hogy talán nem így kéne velem bánni. Tudjátok, hogy nem vagyok olyan nagy laza, aki mindennap váltogatja a szeretteit, barátait. DE abból nem kérek, hogy elnyomjon mindenki. Néha pedig jobb nem visszaszólni, hanem elfogadni. Rájön az ember, hogy van ezekben igazság, és néha jobb lenne azzal foglalkozni, amiben igazam van, nem azzal, amibe bele tudok kötni. Tényleg, nem haragszom én úgy senkire, meg nem vagyok én ennyire szigorú vagy nemtom...kegyetlen? Csak nekem is vannak periódusaim ,amikor rá mkéne figyelni és azserint cselekedni. Arra kérek mindenkit, hogy vegye elő a totálönkritikát, mert tényleg ezeket gondolom, szal nem kell újból leoltani azért, mert kimondtam, hogy mit szeretnék.
Sokat kérek? Nem! Kb. két szó és figyelem.
Nagy dolog? Ha igen, akkor nem tudok mit tenni...
Igen, rossz periódusom van/volt. Próbáltam tényleg lelkesedni (főleg a múlt héten; ezt be is tudom bizonyítani), csak még eddig nem kapok utánpótlást.
Jelenleg egy ember az, akivel nincs ezekben problémám, de Őt nem nevezem meg. Szerintem rájön az illető.
