Sziasztok Drága Olvasók!
Elég rég nem jeleztem Nektek, hogy még élek, úgyhogy most pótolnám a hiányosságokat. Elég sok minden történt velem, szóval hosszabb szöveg ígérkezik a hajtás után.
Túlvagyok életem első egyetemi vizsgaidőszakán. Sajnos nem lett olyan nagyon jó az átlagom, de tanultam belőle, mellesleg nagyon sok vizsgám is volt. Akkor lennék igazán boldog, ha egy kevés kis ösztöndíjat is érne, és hozzá tudnám tenni a havi apanázshoz. Nagyon szeretnék azzal segíteni a családomon, hogy annyira igyekezek a suliban, hogy a minimális megterhelést jelentsem a szülőknek és nővéremnek. Remélem sikerülni fog, és ősztől még kevesebbet kell itthonról lejmolnom. Persze benne van a hiúságom is annyiban, hogy egy kis pluszpénz talán picit több zsebmoneyt jelentene, amit el tudok költeni Páromra, családra, barátokra vagy éppenséggel önmagamra. Egyrészről már nagyon rossz, hogy szinte csak a kötelező kiadásokat fizetem ki, illetve jobb érzés, ha van egy kis tartalékod, mintha egyáltalán semmi. A remény hal meg utoljára, aztán most látok ez távoli fényt, ami sajnos még pislákol és elég bizonytalanul fest, de ott van, létezik. Tudom, hogy nem lesz könnyű elérni, és fájdalmas döntésekkel érhetem el (meg jó adag szerencsével), de tényleg nem az én akarásomon múlik ez most.
Apropó, szóba került kedves Párom. Jajj, sosem tudok eleget mesélni Róla. Néha már csak a glória hiányzik róla, bár én meg olyan morcos tudok lenni, hogy csodálom, ha azt bírja. Én a részemről nagyon szeretem, és ez az állapot nekem nagyon jó. Remélem Ő is így gondolja ezt, mert akkor nincs baj. :) Az antik rómaiak szerint: „Omnia vincit amor” (A szerelem mindent legyőz). Ez azért nem igaz, de nagyon sokat segít. Ez viszont tény. :) Azt hiszem be is fejezem, mert még azt hinnétek csöpögős nyálbé lettem, pedig csak tényleg ilyen eszményi hölgy Ő.:)
A legkedvesebb téma után rá kell térnem egy fájdalmasabbra. A kapcsolatrendszerem (kivéve a fentebb említett Angyalkát) jó pár megrázkódtatást volt kénytelen elviselni. Sajnos tetézve azzal, hogy a megmaradtaknál is előfordult ilyen, de örömmel jelentjük, hogy a Jenga-torony még áll, az igazán fontos elemek benne maradtak. Csak megváltozott a torony helyzete. A kevésbé fontos elem lett a tartópillére az egésznek. Tudom, hogy nem egyszerű ilyen képletes beszédet olvasni, és értelmezni, de egyrészt tudja az, aki fontos elem lett, másrészről nem szeretnék itt senkit pellengérre állítani. Ez a platform nem arra való. Azt kell mondjam, hogy sok fájdalom ágyúgolyóként csapódott bele a falba, de voltak mindig, akik segítettek. Nekik ezúton szeretném mélységes hálámat és köszönetemet kifejezni. Voltak köztük olyanok, akikre nagyobb, voltak, akikre csak kisegítő szerep és teher hárult. Egyaránt mindenkinek köszönöm. Hálás vagyok a sorsnak és a fentieknek, hogy azért szép számú baráttal ajándékozott meg. Van köztük legjobb is. Ő az az egy, akivel lassan már testvériséget is köthetnék (de felebarátnak minimum). Lehet én reagálom túl, de hogy megtaláltam „arc”-ot, az minden pénzt és fáradtságot megér. Egyáltalán nem vagyunk első látásra hasonlóak, de épp ez a poén benne. Tudjuk, hogy mi a barátság, kik vagyunk, miért vagyunk és hol a határ. Nem hisszük, hogy a barátságunkért fel kell adni minden mást, de ezt sem adnánk föl semmiért sem. Tudjuk, hogy fontos a szerelem, de igyekszünk mindennek időt és helyet adni. Sajnos ez eddig már a szerelem javára dőlt el, de kapcsolatban tudtunk maradni. Épp ez benne a gyönyörű, hogy nem kell az élet minden percében együtt lennünk, hogy tudjuk, mi újság az „arccal” meg „cimbi”vel és ne hidegüljünk el. Remélem ma tudok beszélni Vele, és el tudja ezt a kis szösszenetet olvasni. Mostanság egyre nagyobb szerepe volt/van az életemben, és itt szeretnék bocsánatot kérni Tőle, ha volt olyan, ami nem esett jól Neki. Remélem túl lehetett lépni rajta és nem maradt Benned semmilyen negatív darabka „Arc”. Nagyon nem szeretném. Persze nem vagyok mindig ilyen szentimentális, de ki kell fejeznem néha, hogy mennyire is fontos egy-két személy a számomra. „Yo, bro… be cool…be cool…” Aztán nemsoká tuti koccanás lesz, aztán ott kő kövön nem marad. Mert tudunk mi ám agyatlan barmok is lenni, és akkor szem nem marad szárazon…:D Párommal és Vele mi vagyunk az igazi keménymag, velük el tudnám képzelni az életem örökké. Remélem az élet nem szakít el minket egymástól, és a két család jó közel lesz egymáshoz, mert mi vagyunk a legkirályabbak az egész Földön.:) Önmagunknak mindenképp…
Szóval minden borús kedvű olvasónak üzenem, hogy fel a fejjel. Ha véletlenül ez nem megy valakinek, akkor csak keressen meg, és megy a csipetcsapat humorbonbonokat, poénpetárdákat, viccbombákat és jókedvaknákat durrogtatni!!!:D
A nevetés legyen Veletek!
Sziasztok
