Háááj! Kiskalózok, ma kérésre filozofálás lészen.
Egyszer volt, hol nem volt... szóval nincs téma. Azaz van, de kissé megfoghatatlan. Száz szónak is egy a vége: a sztárokról lesz szó. Mivel azonban én szeretek a sodrás ellen menni, most megpróbálom kiemelni a jót a csinált sztárokból.
Mivel feltételezek egy kis mértékű ízlést, ezért hazai mitugrászokra/ribizlikre/haknigádzsókra nem pazarolok szavakat. Na, de vágjunk is bele!
A szuicid sztár: Lindsay Lohan:
Lohan kisasszony egy sikeres, Disney-szinten jó Két lotti adaptációból lehet elsősorban ismerős az átlag magyarnak. Persze több filmben is szerepelt, de az volt az első nagyobb dobása. A most 24. évébe lépő hölgyemény kivételes testi adottságokkal született (természetes vörös haj, szép arc és nyaktól lefele sem semmi). Mindezt azonban eléggé könyörtelen módszerekkel seperc alatt letűnt szépséggé tette. Jó, persze, terhelés, elvárás, állandó feszítettség, de ez akkor sem az egyetlen mód. Persze nem az én tisztem megállapítani, Neki mi jó vagy mi nem, de sokkal több van benne (még ha nem is lesz Oscar-díj szint közelében sem). Az imídzse szépen fenntartja a nevét, de egyre rosszabb előjellel. De emellett sok jót is alkotott, ajánlatom: Rumors, Speak, Over és Edge of seventeen című számai, Az Apád, anyád idejöjjön és a Nem férek a bőrödbe című filmjei
A visszatérések visszatérője: Britney Spears
Na, őt aztán nem kell bemutatni senkinek. Az évezred első éveinek világsztárja, minden kamaszlány és szexéhes srác álma. A "szűzies" sztárjelölt első éveiben került igazán a csúcsra, de az első évek pörgése után csúnya hanyatlásnak indult. Ebben szerintem felfutása és a "szakemberek" (managerek, ügynökök) tudatlansága a ludas (persze maga Britney is tett eleget érte, de erről mindenki tud). Egyszerűen nem voltak felkészülve a hírnév és a média átalakulására. Egyre nehezebb bejutni önerőből, kívülről visszakapaszkodni pedig szinte lehetetlen. Neki úgy néz ki, talán sikerül. Ajánlatom: Első nagyobb slágerei, de csak a rajongóknak
Az új hullám szörföse: Miley Ray Cyrus:
Na, itt kezdek egy picit bajba kerülni. Nem igazán követem minden egyes lépését, ami azt illeti, az ő berobbanásakor már hánytam a bulvártól. Azért megpróbálom összefoglalni: A Hanna Montana nevű sorozat üdvöskéje a létező összes fajta reklámanyagot ÉÉÉÉÉÉSSSS an INTERNETET (igen kérem, ez nagyon fontos) kihasználva forradalmasította a sztárságot. A csapból is folyó Miley Cyrus lassan azonban szexistennőnek képzelve magát próbálja meg építeni legszebb éveinek új korszakát. A 18. életéve körüli (lusta vagyok csekkolni a "szülcsinapcsiját") leányzó is jó úton halad a ribizli titulus felé, de még nem menthetetlen. Ajánlatom: Can't be tamed... klisészöveg, de ütős dallam és pár jó sor azért van benne
Utoljára: Extravagant of extravagants: Lady Gaga
Lady Gaga az extrém külsejével és stúdióban jó hangjával meghódította a világot, bár a reggeli műsorokban való kornyika ne megy még Neki (lást a saját VEVO csatornáját a Youtube-on). Bár ő is Miss miley-hoz hasonlóan az új hullámos celebek közé tartozik, érdemes kiemelni: az albumjain levő számai nem rosszak. Van pár kifejezetten buta száma, de nem oylan vészes.
A filós rész: Látható, hogy csak kiragadtam pár embert a tömegből, hisz kimaradt Christina Aguilera (az értelmesebb sztárok követe), Megan Fox (akivel még a lányok is lefeküdnének, bár egyre több hírt hallani, miszerint rondítja magát plasztikával), Lena Mayer-Landrut (Az eurovízió nyertese, egyben az aggódva figyelt ifjú csillagok itteni képviselője) ésatöbbi ésatöbbi. Bár egyre csak nyelem a B6 vitaminokat, meg kell állapítani, hogy nem minden és nem mindig rossz, amit a bulvár pofoz belénk. Csak ki kell válogatni, és kritikusan kell szemlélni. A bulvár nem mai keletű, a szocialista propagandája nélkül a mai neves, elismert művészek jó része nem lenne itt. Ez viszont nem baj, nagyon jók a szakmájukban. A figyelem szerepe elismerten nagyon káros is tud lenni, de van benne jó dolog is. Én például remegve várom, mikor lesz világhírű a The Black keys nevű blues-rock banda, mert pl. Dan Auerbach (gitár, ének) van akkora gitáros és művész, mint Miley (ő gitározik a Haiti-szémban is egy kicsit), de nagyon ott van a régi nagy öregek nyomában. Ezt viszont elsősorban magunknak kell megtennünk, ha már a fejesek nem hajlandóak erre. A zene szerepéről már értekeztem, de a média is iylen. Nem tudunk meglenni nélküle, de csak akkor maradhat az ember igazi személyiség, ha tud szelektálni. Nagyon sok a nemenkívüli, divatemó, trendilenyalt és még sorolhatnám borzadály birkalény, akik úgy úsznak az árral, mint sz*ros budideszka a Büdös-Körösben. Ő dolguk, de ha egy mód van rá, akkor biza jobb lenne választani valami értelmesebbet. A sztérocskák pedig lassan elkezdhetnének igazi, rendes példaképek lenni. A nevem alapján ugye kitalélható, hogy férfi vagyok ,szóval persze, nem tagadhatom le a nemem: szeretem a csinos nőket. Azt azonban nem, ha ez üres fejjel, kibírhatatlan viselkedéssel vagy abnormális cselekedetekkel jár. Akkor megette a fene az egészet.
Összegzés: Semmi sem fekete vagy éppenséggel hófehér. Azt azonban nem hagyhatjuk, hogy helyettünk döntsenek.
"Minden embernek egyszer állást kell foglalnia. Emiatt marad ember az ember." /Graham Greene/
