Sziasztok! Nnna, leadom hét közben írt szövegeimet. A keltezés fontos, mert azóta változott sokban a véleményem. Amit leírtam azt akkor írtam, nem most. :) Így kell olvasni. Hiányzik egy barátom. Szar ügy.
Helló Mindenki! Megérkeztem Szegedre, a tornyosuló bajok hazájába. Komolyan mondom, itt 6x több bajom van percenként, mint otthon naponta. Nagyon offos minden. Imádom ezt a lakásnézést. Kezdem ott, hogy a mostani k**** drága. Ami jó lenne, annak az albérleti díja óriási. Elég csiki-csuki, mert nagyon kéne valami megoldás. Ráadásul unom, hogy mindent nekem kell elrendezni. Mintha csak és kizárólag én tudnék mindent megoldani. Oké, nem tartom magam egyszerű esetnek, de igásló sem vagyok. Fain dolog mindent rám kenni, aztán meg b***ogatni meg megoldási kísérletekkel terhelni. Most nem megoldás, hogy totál elveszünk mindent az embertől azért, mert az egyik számla túl nagy. Most emiatt kéne meglőni mindent? Nagyon jó, érzem a pezsgést. :S Persze azt már nem divat hangoztatni ,ami két hete volt „Csuma szar ez a hely, amint lehet el kéne költözni”. Na f***omba már! Álljon már meg menet. Ez csöppet nagy g***ség. Mert most én vagyok ugye, aki robbantani akar, pedig egyáltalán nem én kezdtem. Nem én vertem át az albérlőket (azaz saját magunk). Nem én döntök a lakás sorsa felett. Ráadásul múltkor is szépen megkaptam: „Hajjajj, ha a bácsi mondja, hogy idén nem lesz meg a fűtés, nem veszem ki ezt a lakást…” erre: „Miért vetted ki?” Na itt jött a k*** a f***om. De durván ám. Mintha én kényszerítettem volna akárkit is. Mintha a kritikusabb 10 napban mozdított is volna valamit a popóján kívül a kajáig meg vissza ebben az ügyben. Ááááááááááá, dehogy. Le kell osztani olyan dolgokról, amiről a farpofám is többet tud, aztán ráébreszteni, hogy „hahó, lejár a beadási időpont”. Nagy sz*rt. Én segítek az embereknek, ahogy csak tudok. Sokszor akkor is, amikor én is segítségre szorulok. Nem mondom, nem vagyok szent, de tanúim vannak rá, hogy nem vagyok rosszindulatú, sőt… Azonban én sem vagyok műanyagból meg vasból, szóval lassan kezdek nagyon bedurranni. Nem vagyok sem dajka, sem vádlott. Ember vagyok, aki segít, de szabad akarattal, de minimális viselkedést és hálát én is elvárok, mert tőlem is elvárják.
Eközben meg ott vagyok, hogy a suli meg ezek a sz*rok elvonják az energiám azokról, akik meg is érdemlik (most megérdemlik és az a lényeg), hogy többet foglalkozzam velük. Ott van a családom, akin tehetetlenül próbálok segíteni. Mintha hangtalanul ordítanál. Nagyon sz*r érzés, de érzem, hogy sikerülhet megváltoztatni a dolgokat. Hátha menni fog, szurkoljatok! A második fontos szegmens az én egyetlen drága Életem. Hála istennek, most nincs komolyabb baj a ritka találkozásokon kívül, de ennél már sokkal erősebbek vagyunk. Az viszont tény, hogy méltatlanul keveset kap belőlem, amin szintén megértek, de nagyon nehéz véghez vinni. Azért próbálkozunk, és azt veszem észre, hogy bár nagyon panaszkodunk a helyzetre, így is készek vagyunk a lehető legtöbbet kihozni belőle és nekem jó érzés, hogy mindig várnak és örülnek nekem. Nem vagyok az egymásban élés híve (ha nem lakunk együtt, sok dolgunk van), kivéve néha pár napra. Ez nem azért van, mert nem tudnék eltölteni Vele egy évet is, hanem egyszerűen mások is vannak körülöttünk, és tőlük sem rabolhatunk el semmit, ami megilleti őket. Persze tudni kell, hol a határ minden esetben. Harmadik ilyen a barátok. Őket sem szabad kihagynom, mert igen sokat tettek értem. Köszönöm mindenkinek, amit értem tett. Azt viszont nem is tudnám eléggé meghálálni, ha egy hétig megszabadítana a gondjaimtól, és egészségesen nyalná a …-met. Egészségesen ,tehát nem körülöttem ugrálva, de kicsit velem foglalkozva, hogy fel tudjak töltődni. Ez olyan jó lenne, mert akkor én is többet tudnék adni. Várom, hogy ki jelenti be önmagát. :D
Na további szép estét, minden jót.
Szeged, 2009. 09. 28. 00:20
Sziasztok! Most, totál félálom-nemálom üzemmódban írok Nektek. Totál hulla vagyok (12 óra suli, ebből kettő tesi a nap közepén; 6 órán keresztül nem ettem (nem volt idő, illetve tesi után meg nem csúszott, nem kívántam… előtte meg ugye a hülye eszik, amúgy is siettem), de megnyugtatok mindenkit, egyben vagyok, ahogy hazaértem volt nagy zaba. A módszertan a borzasztónál is borzasztóbb. Egyszerűen olyan offosan hülyeség, ahogy van. Szegény Dóri (jófej csoporttárs, megengedte, hogy mellé üljekJ) már a téboly szélén állhatott, legalábbis én totális agyi leépülés jeleit láttam rajta. Mondjuk az ókorrégészeten meg José volt durva. Totál pörgésből 75 perc alatt tiszta off, pedig az a tanár jófej. Arra Dóri már be sem jött. Szerintem a módszertan meg a művtöri totál hazavághatta szegényt. Mondjuk én is aranylövésnek éreztem már az utolsó órákat. Blááááááááááááááh. Amúgy ma nem történt sok minden, holnap asszem intézkedés lesz orrba-szájba, aztán meg huss… elrepülünk Indiába drága Gyuszi bácsival. A Wojtilla-csillagkép nemes rombolója újabb támadásra készül. Brekiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Nnnna, asszem most el is megyek, holnap is írok még. Már ha élek még…:D
Szeged, 2009-09-29 00:48
Sziasztok! Elég rövid, de velős napom volt a keddi. Eljött a rezsifizetés ideje, ami bár lehetne ugye mindig kevesebb, de azért nagyon jó híreket tartogatott, ami bennem gyökeresen megváltoztatta a dolgokat. Mintha felszabadulnál valami erőtér alól. Ezt elújságoltam otthon is, ahol szintén jól fogadták, így még jobb lett a kedvem. Aztán csináltam sok házit, aminek azért örülök, mert kezdhetek foglalkozni a nagyobb dolgokkal is, nem marad annyi minden a félév végére. Bár elhanyagoltam volna azt a módszertan házit, mert nem igazán komálom a tárgyat meg a tanárt. Eddig a régészettörténeten kívül alig mondott olyat, amit eddig nem vettünk. Nem értem, miért módszertan a nem baj, tőlem tanuljuk, de nem kéne belőle 2 zh meg egy kollokvium. :S Az azért pöppet kib***ás. Szerintem…
Ma végre megvilágosodtam a TIK-ben is, szóval annyira bénának nem érzem már magam. :D Van egy sejtésem, hogy jobban fogom ismerni 3. év végére, mint egy-két könyvtáros. :D
Az viszont nagyon fura, és egyáltalán nem hagy nyugodni, hogy amikor nekem végre jó kedvem lesz, mindenki másnak akkor jön elő a nyűgössége vagy valami atom rossz hír. Ez valami becsípődése lehet a sorsnak, de nagyon kiakaszt már. Főleg, hogy cafatul megérzek dolgokat. Kis dolgokból elég pontosan előre tudom jósolni, ami néha igencsak negatív tulajdonság. A másik ilyen az, hogy egy csomószor igazam van, amikor úgy szeretnék tévedni. Máskor meg, amikor örülnék, hogy végre igazam van, ez sem jön össze. Azt hiszem ezt is az alkotó szerverén kell megnézni, ott lehet a gubanc. Legalábbis remélem, mert nagyon durva belegondolni, hogy ha még tovább fejlődök ilyen téren, akkor biza még rosszabb lesz szerintem. Néha a tudatlanság áldás.
Innen is üdvözölnék mindenkit, aki közel áll a szívemhez. Vannak köztük olyanok, akik rég el is felejtették, hogy jóban is voltunk. Esetleg úgy un block engem. Én emlékszem rájuk, persze biztos van olyan, akire meg én nem emlékszem. Úgyhogy tőlük pedig ezer bocsánat.
Tovább nem is ecsetelem ilyesforma dolgaim, inkább elköszönök. Remélem rendezni tudom a rossz érzést keltő dolgokat, és remélem nem lesz semmi baj. Szeretném boldogan megírni Nektek. :)
Szeged, 2009-09-30 00:26
