Az utóbbi időben több olyan könyvet is olvastam, ahol az egyén, saját szándékából ki szeretne szakadni addigi életéből, hogy valami mást is kipróbálhasson. Ez azonban nem is oly egyszerű.
Képzeljünk el egy embert, aki tehetséges, szép jövő áll előtte, keményen dolgozik és még családja is van. Vajon mi készteti, hogy hátat fordítson addigi életének? Látszólag semmi sem indokolja, pláne, hogy még a saját halálát is megrendezi. Tehetős ember, csodaszép feleség, aranyos kisgyermek, szép ház és minden, amivel csak virítani lehet. A férfi életének derekán mégis lelép egyetlen szó nélkül. Az, hogy ellop 90 millió dollárt, az jelen esetben részletkérdés. Bár tudom, a történet jó része a zsákmány körül forog, most mégsem emiatt hoztam fel példának. Az igazi kérdés az, miért választotta hősünk a "száműzetést".
A kulcs a rendszerben van. Ez a szó oly sok mindent képes eltakarni. Alapjelentése folyamatok, dolgok valamilyen egysége, amely meghatározott sorrendben és pozícióban vannak, esetlegesen zajlanak. Rendszer lehet egy számítógép, de az iratainkat is kategorizáljuk valamilyen elv alapján. Manapság azonban más értelmet is nyert ez a kifejezés, mégpedig az egyén tökéletes és teljes körű mellőzését. Hányszor halljuk, hogy "tanulj, dolgozz, legyen családod, figyelj önmagadra, legyél kreatív, ne úgy csináld, ne lógj ki mindig a sorból stb.", amelyek önmagukban mind-mind hasznosak, néha igen nagy segítséget jelentenek. Az embernek szüksége van rendszereknek, ahogy fordítva is igaz ez. Hősünk azonban a saját életének foglyává vált. Van egy munkahelye, ahol ki akarják rúgni a kapzsi vezetőtársai; van egy csodaszép felesége, aki nem szereti és megcsalja; van egy kislánya, aki nem az övé. Ez az ember a rendszer szürke áldozata, hiszen nem kajabál, nem dobál kockaköveket, nem menetel táblával a kezében. Neki így KELL élnie, hiszen ez a kötelessége, ezt várja tőle a TÁRSADALOM. A megszokások, az agyonszabályzott emberi kapcsolatok teljesen kusza hálózata veszi körbe, miközben az összes lehetséges kijárat le van zárva. A családja nem foglalkozik vele, a hűtlen felesége gyorsabban költi a pénzt, mint azt ő megkeresi, és még a hivatásában is csak a gátlástalanságot kapja viszonzásul. Ekkor gondol, tervez és cselekszik. Lényegtelen és felesleges lenne ecsetelni, mi mindent tesz, hogy kiszabadulhasson a rendszerből, ami megfojtja a lelkét.
A történet jól példázza, milyen világban is élünk. Úgy gondoljuk, tudjuk mi kell nekünk, mikért érdemes harcolni. Azt hisszük, látjuk mi a jó, mi a hasznos, és mi a kerülendő. Közben pedig nincsenek önálló döntéseink, nem vesszük észre, milyen mélyen gyökerezik bennünk a társadalmi manipuláció. Igaz, hogy nem szabad elrugaszkodni a földtől, mert vakon repülni a madárnak sem ajánlott, hisz jön egy villanyoszlop, akkor meg csatt. Miért van az, hogy az ember kis pontként kezeli saját magát, és alárendeli egyéniségét egy homályos akaratnak? Nem az az értékválság, amikor a törtetés az egyetlen módszer, és mindenki a másik kárán kapaszkodik fel a csúcsra. Sokkal inkább az, amikor az emberek hagyják önmagukat biorobottá alacsonyítani, aki képtelen élni az életét, aki mindig mások elveinek akar megfelelni, aki képtelen meglátni, hogy mik az igazán fontosak neki. Nem azon kell gondolkodni, hogy család vagy karrier, hiszen láthatjuk, egyszerre lehetünk boldogtalanok mindkét terepen. Nem mintakövetés miatt születünk, nem azért vagyunk a világon, hogy azt a hatalmas kreativitást, tudást és kombinációs készséget arra használjuk, hogy a boldogtalanság sziklájára építsünk újabb tornyokat és várakat...
(A történet egésze John Grisham: Halott üzlettárs című könyvében olvasható, ajánlom mindenki figyelmébe)
