Amikor eljön az új esztendő, sokan próbálkoznak meg azzal, hogy egy új rendszert hozzanak az életükbe. Elhagynak rossz, felvesznek új szokásokat, kijavítják egyik-másik hátrányos tulajdonságukat. Vannak, akik stílust szeretnének váltani, meghódítanak számukra eddig ismeretlen tájakat, embereket stb. Ezzel kapcsolatban elgondolkoztam, és a következőkre jutottam.
Alapvető dolog annak a megismerése, hogy vajon ki milyen indíttatásból keresi az újat, a jobbat. Van, aki úgy érzi, eddig nem aknázta ki önmagából a legjobb dolgokat, de van, aki rájön, eddigi életmódja nem optimális neki. Végül vannak olyanok, akik alkalmazkodnak a megváltozott körülményeikhez, lett légyen az belső késztetés vagy külső kényszer.
Aztán azt is el kell dönteni, hogy az új jobb lesz -e a számunkra, avagy sem. Persze, a jövőbe nem lát senki, de azért a gondolkodás, és a józan mérlegelés adhat támpontokat. Természetes, hogy akadhat olyan szituáció, amikor csak szimplán más kell, mert az előző már tovább nem folytatható. Sok esetben azonban előfordul az is, hogy csak a közösség, a társadalom elvárása ez az újítás, és igazából nincs mögötte komoly elhatározás.
Az időzítés sem elhanyagolható szempont. Vajon fontos ezt egy új naptári év indulásához kötni? Szerintem nem. Mindig, minden pillanatban el lehet kezdeni valami újat. A lényeg az, hogy van -e alapja és haszna az egész váltásnak.
Az ember is egy biológiai értelemben vett faj. Vannak dolgok, alapok, amiket el kell fogadnunk. Ilyen az önérdek is. Lehet azt mondani, hogy most ezt vagy azt elkezd az ember, pedig semmilyen haszna nincs belőle, mert olyan nincs. Jó példa erre a méltán népszerű netes személyiség, freddyD egyik gondolata: "Oké, hogy a papírnak nincs rossz íze, de attól még nem eszünk papírt". Ne féljünk beismerni, hogy valami önmagunk számára fontos, hogy "ezt magamért teszem".
Természetes, hogy mindig saját magunkon a legnehezebb igazán jó irányba változtatni, mindezek ellenére ne rettentsen el senkit az új. Nem mondható el, hogy minden változás egy jó döntés eredménye, de ha sosem rugaszkodunk el, akkor nem érjük el a következő lépcsőfokot. Az óvatosság persze sosem árt, de ha bízunk magunkban és abban, hogy képesek vagyunk fejlődni, akkor erőfeszítéseink meghozzák a kívánt sikert. Csak azt kell mindig figyelnünk, hogy kellő magasságban legyen a következő lépcsőfok...
Nem szabad várni arra, hogy a világ reagáljon a változást indukáló döntésre. Legyünk mi a változás, mert a világunk is változik velünk együtt. Ha mindezt jó irányba tesszük, akkor nagyon nagy dolgokat érhetünk el...
