Sziasztok! Arcee (Ginnie) blogjára reagálva...
Fura, mert egy tökre kiábrándult ember gondolatai kerültek ki az éterbe az utolsó posztban. Ez nagyon durva, mert egyáltalán nem ez a lemondó típus. Never give up Arcee!!! Szerintem a "kihasználó", HRS (Human Resources Suckers) típust igen szépen körülírta. Respect!!!
Egyszer egy híres magyar irodalmi alak (direkt nem mondo ma nevét, nem terhelném a kisagyatokat vele) azt írta: "Nyelvében él a nemzet". Manapság kicsit átalakítva és modernizálva: "Képében él a barát". Ezzel utalnék a "szercsi-lávcsi-puszcsi" majmokra.
Alaphelyzet: Adott egy M*V*P profil. Tegyünk hozzá mondjuk 600 ismerőst. Most jön a legszebb: "Norcsy, Vivy, Én, Tündi, Ercsy" és a többiek. Szóval jelen alanyainknál a barátság kifejtése a 400 agyonpselt képből áll, amelyben az összes létező variációt lefotózzák, külön kiöltöznek és baromi szarul fényképeznek. Imádom a tükörben megvillanó, (és ezért az egész fejet egyetlen villanó szupernovává alakító) képet, a felülről (egyes esetekben valószínűleg a buditartályról) fényképezett, 35 fokban is sálba öltözött nemenkívüliek csodás alkotásait. Ezek mellé ugye tegyük azt is, hogy az "Önkioldó" (Self-timer) funkciót is teljesen felelslegesen kódolják a fényképezőkbe. Szerintem is...
Ezek után jön a kedvencem: "Képet szerkesztek..." Jajj, hagyjuk már! Az hol van az igazi retustól, hogy agyonblamált szövegeket, hangulatjeleket meg egyéb marhaságokat küldenek rá szövegdobozban egy olyan képre, amin a kontraszt meg a fényerő olyan mértékű, hogy "kiég" (nagyon erős fény) a kép fele. hurrá, mondhatnánk, lenyűgöző (a színcsatornák cserélését /pl.: az egész kép ufózöld/) nem is mesélném. Néha azért vannak ígéretes próbálkozások (átlátszóság használata, több képből valamiféle montázs), de ezek... Nem vagy egy ász én sem, általában egész képeket módosítgatok (levágás, színcsatornák alakítása, fényerő, kontraszt, néha effekt), de azok legalább a sajátjaim, és az élvezeti érték növelésére törekszem. Ezekből ugye feltöltöttünk 400 darabot egy mappába, aztán hajrá! Kommentek repülnek orrba-szájba (minden 3. kép ugyanolyan...), főleg ha éppenséggel hölgy a delikvens, jól néz ki, és szeretne mutatni valami érdekeset.
Á, beüt a krach. Egy "imádlakszeretlekörökkészeretlek" két hetes szerelem után vigaszt talál a másik az egyik barátnál/barátnőnél. Ajjajj, az egész mappa törölve, hangzatos idézetek kiírása állandóan, kiátkozás, szentségtörés, felségárulás; megy a diplomácia az összes haverral, mindenkivel, machinációk ezerrel.
Ezek után valahogy mégis, alkoholgőzös vidéki táncikáláson mégiscsak összejön a bagázs, midnen vissza, aztán újra jön a folyamat. Csak tudnám, hogy miért nagy dolog halomra venni mindent, lefotózni, aztán meg soha többet nem használni. Nem azt mondom, imádom a csinos hölygeket, lányokat, de ez a ribizlihisztéria az idegemre megy. A csillogós kabátban pózoló pirított macsók meg egyszerűen blá...
Azt hiszem következőleg a kisebbségi komplexusosokról lesz szó...
