Üdv! Ez a szokásos hatalmas visszatérésnek ígérkezik, de egyáltalán nem az. Minek? Ha eszembe jut valami, akkor majd leírom. Ahogy most is.
Őszinteség. Annyira hangoztatják, mint valami buddhista imamalomban a szent szövegeket. Hányan élnek is vele? Irtó kevesen.
Mit is jelent? Őszintének lenni annyi, hogy kimondani, amit érzel, azt tenni, ami Neked kell, és nem kergetni tovább az álmokat. Őszintének lenni nemcsak önmagunkkal kell lennünk, hanem másokkal is. Miért? Mert úgy minden egyszerűbb.
Manapság viszont a porhintés sokkal valószínűbb viselkedési forma. Miért? Mert az felment, az szépít, az homályosabbá tesz. Ez van. Az őszinte emberek (vagy őszinte emberré válók) pedig azzal kerülnek szembe, hogy kamuznak nekik. Eközben meg persze a nyílt és egyenes beszéden megsértődnek.
Nem akarok én itt senkit megtéríteni, csak azért érdekes. Régebben én is porhintő voltam. Meg is szenvedtem vele.
Most már viszont egyértelmű, hogy mi a baj. Egyszerűen a valóság először gonoszabbnak tűnik. A sok tévúton járó ember már azt hiszi, hogy az az igazi világ, amiben él. "A valóság is lehet olyan szép, sőt szebb, mint a hazug ábránd" - írta egykor Fekete István. A fantáziaszülött Kengyel Miklós kiment a divatból.
Igazából nem fogalmaztam pontosan. Nem ment ki a divatból, csak éppen mindenki elnéz mellette. Jót szórakozik például Dr. House karakterén, aki sokszor az őszintébbnél is őszintébb. Közben pedig többrétegű szabályrendszer szerint kreálják meg a sokadik énjüket. Azért, hogy szebbnek lássák önmagukat.
Pedig ez eléggé csalfa tükör. Jobb rendeset használni. Nem velenceit; hétköznapit.
