Sziasztok, helló G!:) Ma sem lesz hosszú blog szerintem (ez a végén elválik), de igazából pár szóban ki lehet fejezni az életem.
Először is elég nehéz visszaszokni a korai órában való kelésre, de hát ez a gyakorlattal jár. Kötelező sajnos, de annyi mindent tanulhatok és csinálhatok, hogy egyszerűen ez még s régészeknek is új (elég fiatalok vannak szerencsére). Nagyon jó a hangulat, és nagyon sok mindent látunk, tapasztalunk, és nagyon jól magyaráznak. :) Jó hely nagyon...:)
Másodszor a lelki életem viszont eléggé sivár. Kihaltak olyan dolgok, amik nemrég még tökre bennem voltak. Ma láttam egy párt, és olyan rossz érzésem volt, hogy én nem tudok olyan felhőtlenül élni, létezni, csókolni akármi. Nem irigy voltam, inkább szonorú magam miatt, mert biztosan én is megteremtethetném. Egyszerűen túlzottan maximalistának érzem magam, de sajnos nincs belőle kiút. A lelkemnek meg kell adni, amit kíván, amire szüksége van, anélkül nem teljes a kör. Ez van, ilyen vagyok. Szentimentális, de reális, érzékeny, de ismeri a határokat; néha naiv, de megfontolt; egyszerűen egy ember. Nem hatalmas ikon...egy ember, önálló ember. Nem híresség, de nem birka. Sajnálom, hogy sok embernek ez már kiközösítendő, elítélendő vagy éppenséggel összeférhetetlen. Nem akarok bálna lenni, de nem is akarok dicsfényben tündökölni mindenáron, mert nem szeretnék más emberek csontvázain és letiport testükön át feljutni egy hamis alpakka vagy pirit (ezüst-, illetve aranyhelyettesítők) fényű hegyre, csúcsra. Nekem elég, ha tudok építeni ott házat, ahova még elérek magamtól. Egyszerűen ez vagyok én. Nem kell megérteni, elfogadni annál inkább. Legalábbis úgy hagyni, ahogy vagyok.
Szeretem az idézeteket, mert mindig oylan jól rátapintanak kisebb-nagyobb, de mindig kardinális részeire az életnek. Kedvenc idézetem azonban nem szavakból áll, ez a hangok csodálatos kompozíciójának lágy csillámfonala... metaforák nélkül maga az élet... a hullámvölgyeivel, a töréseivel, a változásokkal együtt, a diszharmóniák és melódiák halmaza... a hangok, amelyek örökek...
Egyszerűen nincs most bennem több, így búcsúzom... Eddie Hazel játéka lengje be elméteket és éljetek úgy, ahogy akarjátok. Botladozva bár, de állva sosem. El-elesve, de mindig felállva, billegve, de sosem hagyva abba. Utazzatok az élet útján békében!
Sziasztok
