Sziasztok! Mivel az előző posztban meghagytam egy kiskaput, így pótolnám a beígért elemzést.
A kisebbségi komplexusososok: Imádnivalóan irritálók. Van két csoportja. Az első mindig panaszkodik, hogy Ő mindig rosszabb meg hátrányosabb mindenkinél. A halálba tudnak kergetni embereket. Egyszerűen az értékítéletük rossz, vagy pedig béna módszereket alkalmaznak. Terápia: önismeret, sikerélmény helyes értékelése
Van viszont egy sokkal rosszabb kategória. A "nekem sosem elég" típus. Borzasztóóóóóó!!!! Neki mindig több, szebb és jobb kell. Ha neked van valamid, Neki már hamarabb megvan, ráadásul szebb, jobb és fontosabb. Blááááá. Ráadásul pörgeti, hajtja ez az elv, hogy mindig a csodálandó ember legyen. Mértéktelenül csörtet előre, az ember csak kapaszkodó neki. Hagyjuk is...
Ennek egy eltorzult alfaja a családjából élő kisebbségi komplexusos. Tipikus kép: a család egy tehetségesebb tagja lesz a "fotóképes" emberke, Neki mindent meg kell adni, minden kaout kinyitni, mindent elrendezni. Ha róla van szó, semmi sem drága, nincs olyan, hogy "oldd meg". Itt viszont csak az a baj, hogy a drága család közben bekampul ebbe az állandó managelésbe. Ezt mondjuk teljes mértékben meg is tudom érteni. Ráadásul totál szemtelenül azt mutatják, hogy hát Nekik semmilyen hátszelük nincs. A nagy túrót, sosem volt még olyan, amit önmaguktól, önmaguk erejét felhasználva értek volna el. mindig volt valaki, aki bedolgozóként tolta előre. Ez pedig akkor idegesítő, ha olyan dologgal menőzik, amit nem a saját kvalitásai és erőfeszítése hozott el Neki, hanem mások kemény munkája, na meg persze a szerencse. Nem azt mondom, egy kis támogatói hátszél jó ajánlólevél, de nem azért, mert Te Te vagy, hanem mert látják benned a potenciált.
Ezek mellett az összes csoport utálja, ha Te lérsz valamit, amit képtelen überelni (általában tökre más kategóriás apró siker, amivel úgymond nem is "versenyeznél"), ha Te jobban tudsz valamit, Te többet tapasztaltál, ha valami kis sikered van, azonnal meg kell tromfolni, hogy győztes legyen. Csak szerintem ez nem így megy. Minek kéne állandóan versenyezni olyanokban is, ami nem is számít? Azért, hogy elmondhassa, hogy újabb checkpoint (bocsi, magyarul nem hangzik olyan jól) ki legyen lőve, és kapjon energiát tovább harcolni? Szerintem ez totál nagy hülyeség. Egyszerűen meg kéne találni az inspirációt magában az Életben...
