Sziasztok! Ma a "Van az úgy..." problémáról lesz szó.
Van az úgy, hogy tökre érzed magadban az erőt, hogy blogot írj, de amíg írod egyszerűen az étzelmek kiszállnak belőled. Nem tudod hová, egyszerűen elrepülnek. Huss...
Van az úgy, hogy ennek az ellenkezője következik be. Akkor - néha napján - a napok nem enyhítenek vagy takarnak el dolgokat, hanem pont, hogy megerősítenek egy tényt, megállapítást, véleményt, akármit.
Van az úgy, hogy ezt szavakba kell önteni. Ekkor érzed azt, hogy valami permanens változás lépett az életedbe.
Van az úgy, hogy be is következik.
Történt az Úr 2010. esztendejében, augusztus hónapban:
Bevezetésül, ez szubjektív vélemény csak. Meg lehet cáfolni nyugodtan, de elég erős pilléreken nyugszik a dolog.
A lényeg az, hogy azok, akiket barátaimnak tekintettem, hirtelen elkezdtek nem éppen barátian viselkedni. Egyszerűen nem szól, nem keres, nem érdeklősik egyik sem önmagától. Akkor persze jó vagyok, ha segíteni kell, de egy nyár (2,5 hónap) alatt azért már eléggé kiábrándító, hogy senki sem kérdez rá, hogy ráérek e néha. Én pedig belefáradtam abba, hogy mindenki után én rohangáljak. Az egyik elrohan egy pasi miatt, a másik is addig jókedvű, amíg úgy érzi, hogy fölém kerekedhet, a harmadikban nem lehet rendesen megbízni, a negyedik le se szar, csak, ha baja van... Ehh, mekkora idióta is vagyok. Ha rendesen körbenézek, marad közülük, egy (1, one, ein, uno, unu, jat) ember, aki megüti a barát fogalmát. Jó, mondjuk Ő (Ginnie) messze túlszárnyal mindenkit. Lehet, hogy túl magasra teszi a mércét nekem, de ez már az én bajom is lehetne. Azonban más még az objektív belépőszintet sem éri el...
Van az úgy, hogy az ember egyedül érzi magát. Ez be is következett. Ez tényleg nagyon rossz érzés, de legalább kiderült jópár dolog, amelyek vezérfonalként lesznek a szemeim előtt.
Van az úgy, hogy nem értünk embereket. Én is így vagyok pár emberrel. Egész egyszerűen nem értem a viselkedésüket. Miért hiszi azt akárki, hogy azzal, hogy a mai "trendi" életmód felé egy kanyarral többet tett meg, Ő nagyobb ember? Ki mondta ezt? Ha pl. az én stílusom lenne divat, akkor én lennék előbbre? Nem hiszem, mind úgy húzna le, ahol csak ér. Hol ebben a fair play? Én elfogadom, de így rettentő nehéz lesz mindenkinek. Lehet azt is mondani, hogy én várok el túl sokat. Akkor viszont tőlem is kérjenek kevesebbet. Ha pedig én jófej vagyok, tőlem kérnek szívességet, tessék fizetni. Ha nem megy bizalmi alapon, majd megy hivatalosan. Mégpedig azonnal. Eleget hiteleztem én a fél világnak, hogy utána csak szemetet kapjak. Akinek nem tetszik egyik, válassza a másikat. Azt viszont ne feledje senki: Semmi sincs ingyen, és keményen utána fogok járni minden ígéretnek. Kollektíve eljátszották a jó lelkem.
Kellett ez Nektek?
Nekem nem...
