A beígért receptverseny első helyezett, iletve a reklámok szexuális élete következik először:
Zellerleves A1la menza, tálalás by konyhásnénik:
15 dkg zeller
20 dkg takarmánybúzából készült liszt és halliszt 25:75 arányú keveréke (SZ.A.R. 55 számú liszt)
5 kg ipari szalonna (ez semmiből sem hiányozhat)
14 dkg szárított kenyérmorzsa dijoni mustárral és Palmatex-szel
jó sok Körös-víz
Ezt az egyszerű levest, könnyen, gyorsan elkészíthetjük, mégis nagyon finom dolog sül ki belőle. Ha főzzük, borzalmas sz*r. Ezért nem jó a zellerleves, ugyanis levest nem főzünk. Ennyi. Azt hittétek ez olyan nagy dolog? Dobj össze midnent mindennel, adj hozzá egy jó vastag paprikás rántást, két disznófület, 3 rúd párizsit, hogy íze is legyen, egy doboz nicaraguai import málnát (akkorák, mint a fejem), két csomag írólapot. Ezt főzd 5 percig, és ha meguntad a pazarlást, dobd ki a francba. Esetleg tálald ki tányérokba a menzádon...
Nem igazán nézek "dobozt", de neten, moziban és az utcán sok reklámmal találkozom. Pár fontos alapszabályra már rájöttem, illetve olvastam is róluk. Az egyik ilyen: "Inkább egyszer a zseniálisat, mint 100x a kidobni való focht". Sajnos ezt páran nem tudják, mert néha oylan silány dolgokkal állnak elő, hogy sírni tudnék. Kb az animált Wordart logó és egyéb Microsoft termékek látványpalettája ingyenes szoftverekkel megoldva. Borzalom... Mellette meg ott vannak a UPC-s reklámok, amiken szakadok. Az a két munkás hihetetlen. Épp jólesik a totálisan lepusztult agyamhoz. Ha komolyabbat akarnék nézni ,akkor ott van a José Gonzalez - Heartbeats számra készített labdás Bravia reklám. Az hihetetlen királyság. Sajnos az a baj, hogy ezekből van kevesebb, és a szexuálisan izgató hüvelygombás dolgok jönnek elő (igen, b***a a fülem). Végre kiderül, hogy nem sorozat jön, amiben José Gonzalez Amigos Rogrido meg Lucecita cselédlány szerelméről kell néznem 600 részt, erre jön egy agyilag totális offos, füstölős kuplungos nő a hülyenkrémjével. Kenje az arcára, hátha mar! Idijóta...
Ma Egyetlenemmel megnéztük a Good című filmet. Hihetetlen hatásos film... Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert Vele mindig jó filmre megyek el. Szóval a film: A történet Haider doktorról, egy egyetemi irodalomtanárról szól. Kicsit a realista karrierregények útját követve a történet Halder doktor (Viggo Morgenstern) sikereit mutatja be a náci Németországban. Egy, a cenúra által is figyelemre méltó könyv, illetve a birodalmi kérése megírt tanulmány adja a löketet. Ugyanis a további érvényesülés érdekében be kell lépnie a pártba. Bár Halder tudja jól, ha visszautasítja az ajánlatot, súlyos következmények várhatnak rá, mégis simán belemegy az alkuba. A film tökéletesen hangsúlyozza a megalkuvás győzelmét a visszautasítással szemben. Emellett a főhős példája az egyszemélyes családnak. Gyermekeit ellátja, főz, gondoskodik idős, beteg anyjáról, és eltűri elméjében már nem egész feleségének zongorázását, munkaképtelenségét. A film elején még azt hihetnénk, hogy a hatalmas, nemes emberek példája. Azonban ez csak látszat. Az igazság, hogy egy időzített bomba lakozi kaz elméjében. Egy kis pukkanás, és máris teljesen eltérül, legnagyobb ellensége kerül az útjába. Ez az ellenfél pedig saját maga, amelyet bár a körülmények irányítanak, az akaratgyengének bizonyuló ember nem tudja megfékezni. Ebben hatásos külső támogatója Anne (Jamie Whittaker), akit az irodalomóráin pillant meg. A csinos, fiatal, vonzó nő teljesen elvont elméleti kérdései megtévesztik Haldert. Beveszi, hogy nem egy üresfejű, elméjében torzult lány megy el hozzá, és keresi fel. Pedig ez Anne. A nácizmustól megrészegült nő miatt hagyja ott Halder a feleségét, Helent (Anastasia Hille) és gyermekeit. Anne hű társa a csillogásban, a monumentális náci rendezvényekben, a sikerekben, azonban könyörtelen terrorizáló is egyben. A karakter akkori éri el mélypontját, mikor orális szexszel kívánja meg az akkor már férjét irányítani, megerősíteni benne a náci eszmét, az SS-be vetett hitet, illetve a zsidók iránti ellenszenv erősítését elérni. Ugyanis Anne tudja, hogy sorsdöntő fordulathoz ért a történelem, amelynek Halder is részese. A Kristályéjszakát (Kristallnacht) végigélő professzor ekkor veszíti el fizikálisan is legjobb barátját, Maurice-t (Jason Isaacs). A vidám, mindig jókedvű zsidó pszichoanalitikust sokkolta Halder szerepvállalása. Ő lesz az, aki John Halder szemébe vágja a kíméletlen igazságot, de ezt már nem értheti meg az elvakított prof. Az agymosó szemináriumok, és propaganda hatása gátolja meg abban. Egyedüli hatást csak Mahler dalai gyakorolnak a főhősre, amik szintúgy csak a fikció szülöttei, mint maga az egész náci élete. A rangja, a "tiszteletbelisége", az elmei, a gondolatai, Anne mind csak fantázia. A valóság álma, az álom valósága. A legmegrázóbb álommá válás John anyja. Az értelmileg gyenge idős hölgy bár utálja Helent, tudja jól, hogy John nem hagyhatja el a családját, mert kötelessége velük élni. A teljes kétségbeesésbe eső hölgy sikertelen öngyilkossági kísérlete is egyfajta menekülés a káoszból. Szerencséjére, halála hamarosan bekövetkezik. Szerencséjére, mert fiának ez sem adatik meg. Sőt, megpróbáltatásai igazán csak ekkor kezdődnek el. A deportálások egyik irányítójaként a Gestapon keresztül, hogy Maurice-t hova vitték. Ekkor jön rá felesége, Anne megbocsáthatatlan tettére. A kínkeservvel megszerzett párizsi vonatjegy átadása helyett (Halder egy SS-es tiszttársa kilépési engedélyét lopta el, majd egy alávaló zsarolással megszerzi a szükséges jegyet barátjának, mert rájön, hogy ő az igazán értékes személy számára) feljelenti a lehetetlen helyzetbe került Maurice-t. A sziléziai läger a film utolsó helyszíne. A kellően hatásos befejezés egyértelműen megkülönbözteti elődjeitől. A tábor életében csak villanásnyi képek vannak a tipikus Holokauszt-filmek repertoárjából. A gázkamrák, a krematóriumok, a merev vigyázállásból kihulló halottak csak mellékszálak, háttérinformációk. A lényeg ugyanis itt a főhősön van. Lázasan keresi barátját, hogy megmentse, de már későn jön. Maurice-t visszaszerezni már nem tudja. Ekkor jön viszont az újabb, végső Mahler dal, ami végre világossággal borytja be John elméjét, és ekkor jön rá mindenre. Kár, hogy már mindenét elvesztette közben...
Összességében a film egy teljesen renitens alkotás lett. A szokásos náci-zsidó küzdelem itt árja-árja kakaskodássá fajult, ráadásul egy emberben zajlik ez le inkább. Itt Halder szerepe a film kulcsa, a többiek csak a két személyiség "párttagjait" alakítják. A technikai megoldások nagyon tetszettek, nem kellett bele tömegmészárlás, hogy érzékeltessen. A rendező (Vicente Amorim) csodálatos érzékkel alakította a film dinamikáját, így a pergő jelenetek agresszivitása mesterien elegyedett a szinte az állóra lassított képekkel. Ez a hektikusság igencsak pozitív eleme a műnek. Szerintem ez egy éves szinten kiemelkedő film.
