Éld az életed

Íródott az Úr 2009. évében január havában. Tudom, hogy unjátok már a sok idióta elmélkedést. Van is benne valami. Mit is tudhat egy friss 18 éves ember a világról? Nos, a mostani eszemmel azt mondom, hogy egy tájékozottabb és érzékenyebb ember minden lényegeset. Igaz, ezt 35 éves korban is elérhetjük, de maradjunk a 18 éves kornál. Az úgynevezett felnőttek azt mondják rá, hogy gyerek. A gyerekek közt ő már a "nagy". Azt mondják rá éretlen. A kisgyerekek csodálják, tisztelettel néznek rá (vegyük ezt az esetet). Mit érthet ez a fiatal ember a világból, hisz egyik oldal sem fogadja be? Kérem szépen midnent (szerintem). A gyermek akaratával, szabadságával, szókimondásával látja meg a dolgokat, miközben elég értelmes meg is érteni, átlátni a csapdákon. Gyermeki énje félresöpri a mismásolást, a hazugságokat, a színezett történeteket, az értlmetlen gátlásokat. A felnőtt önmaga tartózkodik a túlzásoktól, a hirtelen indulatoktól, képes mérlegelni. Jelzem, nem következik, hogy ez a kategória vagyok, nem állítom magamról ezt.
Egy kis intró után rá is térek a cím bővebb kifejtésére. Sokszor használjuk ezt a szót: bűvöl. Megbűvöl, elbűvöl etc... Bűvköre lehet egy versnek, egy képnek, egy épületnek, egy csóknak, egy érintésnek...és egy dalnak. Engem is elbűvölnek ezek a dolgok, most jelenleg egy dal. Ilyenkor mindig érzem magamban, hogy most lehet megfogalmazni a világ lényegét. Sosem sikerül... Miért van ez? Okosabbnak kéne lennem? Nem tapasztaltam eleget? Egyáltalán képes valaki erre? Elég erre a szó?
Talán... A világ lényege az élet. Szerintem... Ez azonban egyáltalán nem konkrét, egyetemes és mindig alkalmazható. Szerintem nincs is olyan. A világ legnagyobb, legtökéletesebb, legigazabb és legszebb lényege, ami midnenre vonatkozik és kézzel fogható. A hívő azt mondaná erre, hogy Isten a világ lényege. Erre azt mondom, Isten Benned van. Erre valaki mondaná: Akkor Te! Erre mondanám: Egy ember a természetben csak porszem. Erre mondaná: Akkor a természet! Erre mondanám: Te is a része vagy. Bezárult a kör... Talán ez a három dolog (hit-természet-ember) maga az egész világ lényege. A természet szüli az embert és minden élőt és élettelent. Az ember felhasználja a természetet, hogy alkosson. Megalkotja a fogalmakat, a műszereket, formálja történelmét, tudását gyarapítja. Összeköti a természetet a hittel, midnent mindennel. Felhasználja a körülötte lévő fizikai és fogalmi dolgokat. Isten megalkotta a lelket, az érzéseket és a gondolatokat. Ez a három azonban (szintén szerintem) egyenrangú, egymás alá-fölé nem rendelhető, kiemelhetetlen, egységük oszthatatlan. És hogy ki lenne középen? Az ember, mert ő az összekötő kapocs, illetve benne egyesül a hit és a természet. Ez viszont nem jelenti, hogy különb lenne (mivel "kiemelhetetlen"), csak a helyzetét jelenti a középpont. Körülötte ott van a matéria és az idea. Ezek hárman alkotják a világot... Szerintem...