Ma megint hétfő van. Ez nem volt valami Nobel-díjas megállapítás. Ma meleg volt. Ez sem rengette meg a világot. Ma olyan nyurufeeling van most. Futottam nagyköröst (1,6-1,8 km), ami annyira nem sok, de bele kell még lendülnöm. Komolyan, jót tesz az agyamnak is. Tiszta hazsnos dolog, meg most már szép is az idő, szóval tiszta jó.:) A suli ma agyszívás volt. Három tz, ami önmagában mondhatjuk, hogy nem sok, csak mindhárom sokat követel és sok anyagból (biosz, töri, társadalomismeret a töritanárral). Szóval írj egy napon két dogát az igazgatóval, egyet meg az ofőddel. Frankó mi?:D Jó, hogy meggyógyult a lábam, úgyhogy nem fájt ma semmi. A buszon megint bazimeleg volt, de most legalább volt levegő. Nnnna és itt emlékezzünk meg a buszozókról...
A Körös Volán csodás buszjáratain él egy különös faj, a hivatásos buszozó (busoso officinalis subspecies bunko varietas bekesi). Könnyen felismerhető, mert sajátos viselkedésű élőlény. Külseje viszont olyan különböző, hogy nagyon sok változatot ismerünk. Ebből most a békési változatot mutatnám be. Békésen és környékén igen elszaporodtak. Kb. mint a nyulak...:D Felismerése: reggeli tömött buszon nyári 35 fokban sem nyit ablakot, kabátban ül, mint a hal az iszapban. A déli és kora délutáni órákban ezt betetőzi azzal, hogy a kisméretű ablakok elé is (ahol levegő jönne be) függönyt húz, ezaáltal totálisan megfojtva és megfőzve a többi, épelméjű embert. Ez a faj bár szapora, lemming is, mert a megfojtással a többi busosot és önmagát is kinírja, szóval önpusztító életformája van...
Ennyi
